20. Az irodalmi szociográfia jellemzői Illyés Gyula Puszták népe című alkotásában

1. az alkotóról

- költő, író, drámaíró, esszéista

- nagy terjedelmű és teljes életművet hagyott hátra

- fiatal korától kezdve elkötelezett közéletiség jellemzi munkásságát, állást foglal társadalmi, politikai kérdésekben.

- 1902-ben született Rácegrespusztán (Tolna megye), apja juhászdinasztia leszármazottja, anyja varrni tanult, kitűnő színjátszó képességekkel rendelkezett.

- Simontornya (elemi), Dombóvár, Bonyhád gimnáziumi tanulmányainak színhelye

- szülei 1916-ban elváltak, édesanyjával Budapestre költözött, kereskedelmi iskolába iratkozott

- mivel hamar kapcsolatba került a baloldali diákmozgalommal, a hatalom számára nemkívánatos személlyé vált, s bár 1921-ben beiratkozott az egyetem magyar-francia szakára, nem kezdte el tanulmányait, emigrált (Bécs, Berlin, Luxemburg, Párizs), s csak 1926-ban tért vissza.

- 1921-26 között Párizsban, munkások között élt és dolgozott. Megismerte a francia avantgárd legjobbjait. Írt, fordított. „Párizs tett emberré!... Nekem az volt az eszmélés, aztán az eszmék kora… Onnan láttam meg végre való helyén s valóságos helyzetében Magyarországot”

- visszatérése után biztosítótársaságnál dolgozott, majd a Nemzeti Bank sajtóreferense lett, s végül csak az írásaiból élt. 

- 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát (József A. Flóra-verseinek ihletőjét).

- Füst Milán, költő- és írótárs levélben hívta fel a Nyugat szerkesztőinek figyelmét a tehetséges Illyésre.

- Nagy Lajos írótársával részt vett az 1934-es moszkvai írókongresszuson

- Német László, egyik legjobb barátja, írótársa.

- A népi írók mozgalmának egyik vezetője lesz első alkotói korszakában, 1945 előtt.

- 1945 után, második alkotói korszakában rövid ideig országgyűlési képviselő a Nemzeti Parasztpárt színeiben. A változások azonban tartózkodóvá teszik, nem ért egyet a diktatúra kiépítésével.

- Harmadik, s egyben utolsó korszakában (1961-től) tulajdonképpen irodalmi életünk vezéralakjának tekintették, szinte élő klasszikusnak. Különösen a határainkon túl élő magyarság sorsáért hallatta a hangját (ez tabutémának számított akkoriban).

- több folyóiratnál is dolgozott szerkesztőként, pl. Népszava, Dokumentum (Kassák lapja), Nyugat, Magyar Csillag (a Nyugat utódjaként Illyés szerkeszti 1941-44 között), Válasz.

- Művei:

verses kötetek: pl. Nehéz föld (1928, Dőlt vitorla (1965), A költő felel (1966), Különös testamentum (1977), Táviratok (1981)

Híres versei: Egy mondat a zsarnokságról, Koszorú (a nyelvről), Bartók

drámák: pl. Ozorai példa, Tűvé-tevők (parasztkomédia), Fáklyaláng, Dózsa György, Különc, Tiszták

regények: pl. Puszták népe, Petőfi – életrajzi esszé, Hunok Párizsban – regény, Beatrice apródjai – regény

egyéb kötetek: pl. Oroszország – útirajz, Lélek és kenyér – tanulmányok, Ki a magyar – tanulmányok, Hetvenhét magyar népmese, Hajszálgyökerek – esszék, útirajzok, interjúk

- számos kitüntetés birtokosa: Kossuth-díj (1948, 1953, 1970), francia kormánykitüntetés, olasz irodalmi díj, 75. születésnapján a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét vehette át

- stílusa világos, pontos, logikus, művei szerkezete jól áttekinthető

2. Puszták népe (1936)

a) keletkezési háttér

- párizsi tartózkodása idején határozta el, hogy a puszta „egyszer majd bejárandó ősterület” lesz a számára. Módszeresen készül a könyv megírására. „A szegénység, a tudatlanság, az elnyomás nagyobbodott, vagy csak az én tekintetem lett élesebb? Egyre megy; a látvány kiáltó volt, hazugság lett volna minden szavam, ha nem arról beszélek, ami előttem van. Így fedeztem fel szülőföldemet, a Dunántúlt, a magyarság dermesztő pusztulását…” „Úgy kell néznünk a nemzetet, amelyhez tartozunk, mintha kívülről néznénk. Úgy kell magunkba tekintenünk, mintha idegen szemmel tekintenénk.”

-„A látvány kiáltó volt,hazugság lett volna minden szavam,ha nem arról beszélek,ami előttem van.”
- hatott rá André Gide (zsid) 1927-ben megjelent Kongói utazás c. művei is, melyben a szerző feltárja a bennszülöttek mérhetetlen nyomorát.

- a Válasz kezdte közölni 1934-ben, és a Nyugat jelentette meg könyvként 1936-ban.

b) fogadtatása

- Babits számára – bár ő is azon a vidéken nőtt fel – az újdonság erejével, izgalmával hatott a mű. Móricz viszont hallgatott

- különben óriási volt a visszhangja. Többször újra kiadták, több nyelvre lefordították.

c) műfaja

- több műfaj jellegzetességei keverednek benne, ezek a szociográfia, a regény, az önéletírás (irodalmi szociográfia). Németh G. Béla irodalomtörténész szerint leginkább vallomás jellegű alkotás.

- az 1930-as években – az avantgárd ellenhatásaként jött létre – Európa-szerte megnőtt az érdeklődés a valóság tényei iránt. Ebből bontakozott ki az ún. tényirodalom vagy dokumentumirodalom, ennek egyik megnyilvánulási formája a szépirodalom és tudomány határán elhelyezkedő szociográfia: általában egy településnek, társadalmi rétegnek stb. leírását adja.

-A vizsgálódás módszere tudományos, az előadásmód a szépirodalom eszközeivel társul. A szociográfiai hitelesség a fotóművészetben és filmművészetben is jelen van. Reprezentáns szociográfiai sorozat a Magyarország felfedezése.

- az 1930-as években több szociográfiai mű is megjelent Magyarországon, pl.:

Nagy Lajos: Kiskunhalom

Kovács Imre: Néma forradalom; Kivándorlás

Darvas József: Egy parasztcsalád története

Féja Géza: Viharsarok

Erdei Ferenc: Futóhomok

Veres Péter: Az alföld parasztsága

Szabó Zoltán: A tardi helyzet; Cifra nyomorúság

- ezek az alkotók az ún. népi írók csoportjába tartoztak. Az 1930-as években a Nyugat második nemzedéke két részre szakadt: a népiesek és urbánusok csoportjára.

A népiesek a Válasz c. folyóirat köré tömörültek, a népi-nemzeti jelleg megőrzését, ápolását tartották a legfontosabb feladatuknak. Szellemi elődeiknek Adyt, Móriczot, Szabó Dezsőt tekintették. Törekvésük mozgalommá terebélyesedett, politikai célkitűzéseket is megfogalmaztak. Arra törekedtek, hogy a földművelő lakosságról élő elnagyolt képet árnyaltabbá, érthetőbbé tegyék a köztudat számára. A 30-as évekre forrott ki Illyés írói világ, rájött hogy nemcsak író szerepét kell vállalnia, hanem a petőfi-féle társadalmi-politikai harcot vívó alkotóét is.

Az urbánusok a nagyvárosokhoz, a nagyvárosi emberekhez, modern életformához kötődtek, onnan merítették témáikat. A Szép Szó köré tömörültek. (A népies-urbánus vita napjainkig föl-föllobban a magyar irodalmi életben.)pl.József Attila.

d) cím értelmezése

- a cím egy kultúrtörténeti toposz. Vö.: Petőfi: A XIX. század költői: „Pusztában bujdosunk, mint hajdan/ Népével Mózes bujdosott.”  Illyés viszont nem a megváltható, hanem a megválthatatlan nép képét tárja elénk.

- Petőfi szerint az alföld, a róna, a puszta a szabadság birodalma, jelképe, az erkölcsösség, egyenesség példája, Illyés megcáfolja ezt a valóságképet.  Babits szerint: „Illyés Gyula arra eszméltet, hogy a puszták népe, a magyarság egyharmada és legmagyarabb harmada, a szabadság szimbolikus honának gyermeke, kivétel nélkül cseléd, azaz szolga. Sőt majdnem rabszolga…”

e) szerkezete

- húsz fejezetből áll. Mindegyik a pusztáról, a pusztai nép életéről szól, de más nézőpontból. A tartalomjegyzék világosít fel az egyes részek tartalmáról, magukat a fejezeteket számok választják el.
2.fejezet: Petőfi élmény-példaképként tekintett rá.”talán már ekkor eldőlt a ’36-ban megírt Petőfi könyv sorsa.”
3.f.:anyai nagyanyjáról ír a legszebben,neki köszönhet nagyon sok mindent-személyes rész-„anyai nagyanyám lángelme volt.”
8.f.:fegyelmezési szokásokról ír
12.f.: a pusztai lányok kiszolgáltatottsága-első éjszaka a földesúré

f) tematika

- kettős: a szerző a saját személyes sorsán és saját családjának történetén kívül művészi általánosítással másokról is szól: a puszták népéről: „Nemcsak azt mondom, ami velem történt, azt is, ami velem történhetett volna, mert társaimmal megesett.” (11. fejezet)

g) az elbeszélői nézőpont

- a tematika kettősségéből következik a nézőpont kettősége: egyszerre személyes és tárgyilagos, beleélő, átélő és távolságtartó. E/1 és E/3.

-Az adat és tényleírások tárgyilagosak, míg azok a történeti elemek, amelyet az elbeszélő is átélt, érzelmekkel átszőttek.

f) hangneme

- szintén összetett: a szubjektív és tárgyilagos hangnem egyaránt jellemző a műre. Az objektivitás statisztikai adatoktól a beiktatott dokumentumokon keresztül a megfigyelések pontos leírásáig terjed. Továbbá irónia és önirónia is társul az előadásmódhoz.

h) a szövegben nincs „cselekményszerűség”, tematikus felépítés rá a jellemző
-Egy népréteg lelkületét akarja bemutatni,ennek ábrázolása adja a mű statikusságát. Ezt erősíti a cselekmény hiánya. Állóképszerű a mű, de van egy folyamatos mozgás. A pusztai nép életének az állandó munka ad értelmet,s mindig ott lebeg a kiemelkedés lehetősége,ami egyfajta dinamizmus hatását kelti.

-A mű alapja az elbeszélői én családtörténete, ehhez kapcsolódik a sajátos időkezelés is. 3 korszak: nagyszülők, szülők (az író gyerekkora), elbeszélő felnőttkora (szörnyűségre való ráeszmélés)

-Pusztai nép és társadalom

-A pusztai nép társadalmi-kulturális értéktelenségének ellenére többször olvasható a műben, hogy a földműves és cselédréteg közössége nincs teljesen híján az értékeknek (pl. gyerekkor, hagyománykövetés, szertartásosság, lakodalmak)

-A befejezés nyitott, Illyés csak sejteti a megoldást, azt azonban egyértelműen kifejezi, hogy ez a helyzet tarthatatlan, így készteti gondolkodásra az olvasót. Ez a nyomorúságos lét a feudalizmus továbbélését jelenti egy polgárosodni kívánó országban.

-A kiválás problematikus nemcsak a közösség, hanem az egyén szintjén is. Az egyéni karrierépítés során elvész a kapcsolat a pusztai gyökerekkel. De ahhoz, hogy a pusztai helyzet világos legyen, szükséges először eltávolodni, majd visszatalálni ahhoz. Ezért hivatkozik az író többször is a Tékozló fiú történetére. Az elbeszélő által megvalósított karrier ritka és nehéz, és az egyéni kiválás a puszta egészére nem hatásos, nem ér el vele semmit, egy általános társadalmi fordulat a szükséges. 

Szerkezeti és dramaturgiai sajátosságok Moliére Tartuffe c. komédiájában

Bevezetés

Moliére: (Jean-Baptiste Poquelin)

·         1622-ben született Párizsban.

·         Középiskolai tanulmányai alatt kitűnően megtanult latinul, s eredetiben olvasta a római komédiaírókat: Plautust és Terentiust.

·         Egyetemen jogot tanult, de nem lett ügyvéd, színésznek állt, ekkor vette fel a Moliére írói álnevet.

·         A tragikus szerepeket nem nagyon tudta eljátszani, de kitűnő komikus vált belőle.

·         Kezdő íróként az olasz komédiákat dolgozta át, s a főszerepet ő is játszotta el.

·         Első sikerét a Kényeskedőkkel érte el, ami a korabeli divatot, ill. a túlságosan finomkodó beszédet gúnyolta ki, ettől kezdve elismert híres író lett.

·         Érett vígjátékai közé sorolhatjuk  a következőket:melyeket magyar színpadokon is sokszor bemutattak): Don Juan; Fösvény; A botcsinálta doktor.

·         1664-ben mutatta be a Tartuffe-ot. Ekkor még három felvonásos komédia, de az érsekek azonnal támadni kezdték, a király kénytelen volt betiltani (Az első változatban a címszereplő szerzetesi viseletben volt).

·         1669-ben feloldották a tilalmat, ekkor már öt felvonásban játszották, elsöprő sikert aratott -XIV. Lajos védelme pedig biztonságot jelentett a támadásokkal szemben.

·         Az erős munkatempó, amivel az udvart szolgálnia kellett (+ ő maga is színészkedett) kifárasztotta Moliére-t, tüdőbeteg volt.

·         A Képzelt beteg az életművének záró darabja. Akár szó szerint is. Ez volt az utolsó darab, amit megírt, s a negyedik előadáson, a színpadon rosszul lett, de még végigjátszotta a darabot. Aznap este meghalt. 1673-ban.

KOMÉDIA
-A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége a komikum, olyan értékszerkezet, melyben értékhiány lepleződik le, vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá.
-A komédia hősei átlagos vagy az átlagosnál kisszerűbb alakok, akik szellemi, erkölcsi, jellembeli fogyatékosságuknak vagy nincsenek tudatában, vagy negatív vonásaikat értékesként tüntetik fel. A jellemzés nem nélkülözi a túlzás, karikírozás eszközeit. A komédia cselekményében sok a valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen, megoldása pedig mindig szerencsés kimenetelű.
-A komédia során az értéktelenség lelepleződik, illetve az értékvesztés (hamis célok vagy jó célok érdekében rosszul választott eszközök, módszerek, a cél elérésére alkalmatlan személy stb.) nyilvánvalóvá válik. Komikus konfliktusra épül a darab: kisszerű hősök ütköznek össze, és a küzdelembe belebuknak, felsülnek.
-A komédia igazsága nem a történet hitelében, hanem a leleplezésben nyilvánul meg: a hamis látszat alól előtűnik a valódi lényeg.
Komédiák forrása:
-„onnan merítek,ahol találok”- vallotta
-Műveiben a középkori, olasz komédia, a comedia dell’arte hagyományaira is támaszkodott. A klasszikusok, Plautius és Terentius komédiáit olvasta, innen vette az állandó típusok, hagyományos jellemek, a színészek csak vázlatot kaptak a darabról a részleteket saját maguknak kellett improvizálniuk, egy-egy színész általában ugyanazt a típust személyesítette meg.
-A francia vásári komédia ,a farce (fársz) elemeinek és témakörének hatása is megfigyelhető

Moliere műveinek jellemzői:

         szereplői polgárok

         véletlenek fontos szerepet játszanak

         helyzet- és jellemkomikumok jellemzik

Moliere darabjaiban azok válnak nevetségessé, akik eltérnek a józan és normális emberektől. Darabjait mindig az igazság keresése és kimondása jellemzi. Központja a természetesség, józanság és mértéktartás. Nem csupán a nézők megnevettetését tűzte ki céljául, hanem az emberek hibáinak megjavítását, egy-egy társadalmilag veszélyessé vált bűn leleplezését is. Moliere a felvilágosodás előfutára és a polgárság eszményképe.

TARTUFFE

-1669-ben újraírta, ekkor elsöprő sikere lett. Egyik legjobban sikerült vígjátéka.
-Moliére általában olyan embereket mutat be darabjaiban, akik valamilyen szempontból eltértek az átlagos, egészséges, józan embertípustól, akik átlépték az "értelem" és a "természetesség"által képviselt magatartásformákat.
-Ezek az emberek mindig a komikum v. tragikum határán mozognak, ha nem tragikusak, akkor nevetségesek.
-A darab felépítése követi a klasszicista drámaírás alapszabályait,

Jellegzetes klasszicista alkotás:

·         könnyen áttekinthető

·         hármas egység: tér – idő – cselekmény. A helyszín végig Orgon háza, az időtartam: néhány óra (akkoriban max. 24-36 órát ölelhetett fel egy darab hossza)

·         kész, kiforrott jellemekkel dolgozik: Kiválaszt egy-egy sajátos típust, lelki tulajdonságot, társadalmi hibát, amelyet azután végigvezet. A kifejlődésének útját ugyan nem írja le de a következmény már ott szerepel a darabban. Tehát pl. nem tudjuk meg hogy Tartuffe miért képmutató, egyszerűen csak az, és ebből már következnek a problémák.

·         A mű verses formájú. A szereplők ún. rímes alexandrinusokban (12 szótagos,hangsúlyos verselésű sorfajok) beszélnek. A darab tehát verses mű, mint a kor tragédiái.

Témája:

Egy rokonszenves, jómódú, félig feudális, félig polgári családba befurakodik egy elszánt gazember, aki ármánykodásával megtéveszti, kis híján romba dönti életüket.

Műfaji sajátosságai:

·         kisszerű, kicsinyes szereplők

·         állandó konfliktus

·         álérték pusztul el

·         jellemkomikum -> a hős saját tulajdonságai miatt lesz nevetséges - fokozását szolgálja bizonyos jelenetek egymásutánisága is (pl.: Dorine-t szemérmetlenséggel vádolja Tartuffe (kendővel akarja letakarni a kebleit, majd rögtön letámadja Elmirát, hevesen udvarol neki.)

·         helyzetkomikum -> esemény, külső körülmény alakulása miatt lesz nevetséges-nagy jelenete, mikor Orgon bebújik az asztal alá.

·         nyelvkomikum – szóismétlés -pl. Dorine beszélgetése a hazaérkező Tartuffe-el.

Tartuffe szereplőinek jellemzése:

Pernelle asszony (Orgon anyja): hiszékeny, gőgös, úri hölgy, számít neki mások véleménye, elvakult, megszállott, sokat fecseg,

Orgon(a ház ura): hiszékeny, buta, befolyásolható, nevének eredete görög, ostoba, királyhű

Elmira(Orgon felesége,de nem a gyerekek anyja): ravasz, ötletes, udvarias, elegáns, család összetartó

Damis(Orgon fia): agresszív, indulatos, fiatal, tapasztalatlan

Mariane(orgon lánya): szerelmes, szembeszáll az apjával, korabeli normáknak felel meg, tiszteli az apját, passzív, cselekvésre képtelen

Valér: szerelmes, színtelen, sablonos, féltékeny

Cleante(Elmira bátyja): józan, higgadt, tartózkodik a szélsőségektől, okos, mértéktartó, új embertípust testesít meg. Cleante az író szócsöve, mindig megőrzi mértékletességét, ő a „rezonőr”-a szereplők magatartásának megítélése az ő feladata.

Tartuffe: erkölcstelen, szélhámos, nincs lelkiismerete, szerelmes Elmirába, ravasz, álszent, képmutató, élősködő, gátlástalan

Dorine(komornyik): nagyszájú, ami a szívén az a száján, kíváncsi, talpraesett, szinte családtag, jól vág az esze, farec-ból van, józanság megtestesítője

Lojális úr: könyörtelen

Szerkezete:

Expozíció:
„ Nyomban, kezdettől fogva minden roppant jelentős, és valami elkövetkező még fontosabbra enged következtetni”, Goethe.

·         A kor dramaturgiai szokásaitól eltérően egy sokszereplős, mozgalmas jelenettel indít. Majdnem minden szereplő itt van, csak a két fő nem. A szereplőket a Tartuffe-höz való viszonyuk alapján mutatja be az író.

·         zseniális expozíció, in medias res családi vitával kezdődik,a veszekedésből kikristályosodik az értékrend, megismerjük a két „tábort”.

·         Orgon édesanyja, Parnelle-asszony kezdi el ócsárolni a családtagokat, így különül el a két tábor. A többiekkel ellentétben álló asszony, és Orgon megtévesztve szolgálják ki a koldusként oda kerülő Tartuffe-öt. A családfő szerepét Orgon szinte teljesen átengedte Tartuffe-nak, aki álszentségével már egy egész vagyon ellopott tőle.

Bonyodalom:

·         Orgon terve: Mariane és Tartuffe házassága, hogy T.-t még szorosabban családjához kösse.

·         Orgon azt hiszi, hogy ő az erkölcs példaképe, pedig a házasság ésszerűtlen és erkölcstelen.

·         Ekkor kezdődik meg az összefogás az álszent zsarnok ellen.

Kibontakozás:

·         III. felvonás II. jelentében megjelenik a címszereplő

·         megjelenik Tartuffe -> nem hiteles, nevetséges a megjelenése. Önsanyargató középkori szerzetes képében szeretne tetszelegni, de mindenki tudja /kivéve Orgon/ hogy csak megjátssza magát.

·         Tartuffe nyíltan szerelmet vall Elmirának.

·         Damis leleplezi őket.

·         Mártírnak adja elő magát Tartuffe, terve tökéletesen beválik, a házasságtörést bevallja, s Orgon előtt a világ minden bűnét magára öltő mártír képében tetszeleg. Ezután Orgon. a fiát kitagadja, ennyire ostobának még soha nem láthatta a  néző Orgont,fiától elveszi a családi vagyonát s Tartuffe nevére íratja, ekkor Cléante próbál rá hatni eredménytelenül. Ekkor veszi a kezébe az ügyet Elmira.

·         IV. felvonás V. jelenet -> Tartuffe-i etika fő tétele -> „Alkudni az istennel is lehet.” -> lelkiismeret kitágítása

·         A darab legkomikusabb jelenete, mikor az együgyű Orgon az asztal alatt rejtőzve lett tanúja szeretett kedvence erotikus udvarlásának. Az itt megjelenített helyzetkomikum, nevettető és a néző szellemi fölényét sugalló hatása a Moliére által létrehozott szokatlan szituációkból származik.

·         Tartuffe ebben a részben már veszélyessé, félelmetessé vált, mivel-noha sejtett valami átverést-nem titkolta erkölcstelen vágyait. Az ilyen ember bármire képes lenne. Orgon azonban korábban minden vagyonát Tartuffe nevére írta, s emellett még inkább nyugtalanítja egy bizonyos kazetta, így a darab komikus légköre fenyegetővé válik.

Tetőpont:

·         Kilakoltatás jelenete, Tartuffe már érkezik a rendőrtiszttel, de Orgon helyett (kazetta miatt, mert egy felségáruló titkos adatait tartalmazta,s T.-nak adta megőrzésre) T.-t tartóztatják le-a király egy régóta keresett bűnözőre ismert rá benne-kettős leleplezés!
1-A vallásos jámborság mögé rejtőző, ám gátlástalan Tartuffe.
2-a zsarnok apáról, aki saját akaratát érvényesítené a családban, miközben félrevezethető, rászedhető, naiv.

Megoldás:

         Tartuffe-öt lecsukják.

         rex ex machina - a történetek egy jellemző eleme, egy meglepő, nem várt esemény, amely hirtelen teljesen megold egy addig megoldhatatlannak vélt bonyodalmat. A Tartuffe-ban a király beavatkozása.

A kor hierarchiáját tükrözik a családi viszonyok:
-Az apa bármily esztelen lépését „engedelmesen” és „szófogadóan” kötelesek fogadni gyerekei, sőt felesége is.
- Elmira nem is családbeli helyzetéért, hanem dramaturgiai funkciójáért válik fontos szereplővé: Orgon elvakultsága már nem leplezhető le (hagyományos vígjátéki) komornai cselvetésekkel

-A Tartuffe-ben a komikum mellett megbújik a tragikum is, melynek maga az ember és az életmódja az okozója. Ennek következménye, hogy a zseniális végjáték után nem tudunk felszabadultan nevetni, érezzük a  tragikomédia hatását.

Moliere dramaturgiája:

·         a középpontjában olyan alak áll, aki eltér a normálistól

·         jellemhiba -> elhatalmasodik -> veszélyessé válik a környezetre -> boldogságot veszélyezteti

·         rezonőr: - francia eredetű szó, jelentése szócs

·         író véleményét tolmácsolja -> józan ész

·         kimondja az igazságot -> „Neked egykutya, hogy ami a szívedre hat, képmutatás-e, vagy igaz áhítat?” -> visszataszító az, ha a hit árucikké válik

·         király iránti lojalitás -> Moliere hisz abban, hogy az erkölcsi rend helyreállítható, de csak segítséggel (jó uralkodó) -> rex ex machina -> király segít megoldani a sorsot
A darab ily módon való lezárásának oka,valószínűleg a király iránti lojalitás, a király,akinek az író lekötelezettje volt,elvárta,hogy a színpadon is rend,törvényesség uralkodjon.

BEFEJEZÉS
Moliere a Tartuffe-ben az álszenteskedés, képmutatás, farizeusi magatartás társadalmilag veszélyes bűnét leplezi le. Tartuffe az őszinte vallásosság pozitív erkölcsi értékeit használja fel, hogy másokat félrevezessen. Üzenet: Az ember lelkében a rend és harmónia utáni vágynak két mérgezője van: a fanatizmus és a gonoszság. Ezek ellen pedig küzdeni mindenkori emberi kötelesség!
Írói értékrendjének csúcsán a családi összetartás pozitív értéke áll
Molière elítéli korának erkölcsi világát. Az álszentség negatív érték, ártalmas bűn; Tartuffe erkölcsi tételei - „alkudozni az Istennel is lehet”, „bűn csak az, aminek híre kel”, „ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke” 

 A művekből kibontakozik Molière filozófiája: tanúságtétel a természetesség, a természetes ész mellett. A társadalom nevelésére irányuló törekvése, racionalizmusa, realizmusa és páratlan komikus vénája Molière-t minden idők egyik legnagyobb vígjátékírójává avatja.