Groteszk látásmód Örkény István Tóték című drámájában

Örkény

·        Az 1945 utáni magyar irodalom talán legtöbb külföldi elismerést kapott alakja.

·        1912. április 5.-én született Budapesten, módos, zsidó származású, katolizált polgári családban.

·        A gimnázium elvégzése után gyógyszerészi és vegyészdiplomát szerzett, 41-ben megjelent első novelláskötete, Tengertánc címmel.

·        1942-ben munkaszolgálatra hívták be, és a 2. magyar hadsereggel a Doni harctérre vonult. Túlélte az összeomlást, és hadi fogolytáborba került. Csak 43-ban térhetett vissza Magyarországra.

·        Örkény nem válhatott fiatalon sikeresé. Magát sem tartotta korán érő írónak: „Nekem idő kellett, meg élmények, hogy valamennyire megokosodjak.”

·        56-ig publicistaként, dramaturgként dolgozott. Ezután szilenciumra ítélték a forradalomban való részvétel miatt, csak 62-ben publikálhatott újra.

·        60-as években a drámáké a főszerep. Átírta a Macskajátékot is színdarabra, a Pisti a vérzivatarban-t is ekkor írta, Vérrokonok, Rózsakiáltás.

·        Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját, és 73-ban Kossuth díjat is kapott.

·        1979-ben halt meg.

Tóték

·        A Tóték eredeti változata kisregényben íródott, 64-ben, a szilencium idején, amelyet a teljes szabadság időszakának nevezett. Tudta, úgysem jelenhet meg, így hát azt írt, amit akart.

·        A tilalom után „felkérésre két hét alatt színpadra írtam.” Így született meg a dráma, 67-ben: tragikomédia két részben. A Thália színházban volt az ősbemutatója. Sem a szerző, sem a rendező nem bízott a sikerében, csak a stúdió színházban merték előadni, de nagy sikert aratott. Külföldön is játszották.

·        A filmváltozatban is Latinovics, a színészkirály játssza az őrnagyot, Fábry Zoltán a rendező, Isten hozta őrnagy úr címmel.

Abszurd és Groteszk

·        A két esztétikai minőség kölcsönösen áthatja egymást, viszonyuk azonban nehezen értelmezhető, a szakirodalomban sem pontosan tisztázott. A köznyelv általában szinonímként kezeli, még Örkény sem használja következetesen a két fogalmat.

·        A fő különbség, hogy az abszurd, mint látásmód nem más, mint képtelen, valótlan, egymásnak ellentmondó elemek nyilvánvaló, magyarázatra nem szorulóan való kezelése. Az abszurd ábrázolásmód alapélménye a lét totális értelmetlensége.

·        A groteszk (eredete: grotta /barlang) ezzel szemben a komikum azon fajtája, amelyben a szélsőséges, össze nem illő elemek társítása okozza  a képzavart. Ellentétes pólusokat emel ki, felnagyítja őket, amivel feszültséget kelt. A mű világa zárt, benne minden lehetséges: reális & irreális, látszat & valóság egymással együtt van. Komikum és tragikum. Alapja az elidegenedettség, ebből szorongás, félelem keletkezik. Kibillent bennünket a szemléletünkből. A világban mindig van valami torz, amely annyira hátborzongató, hogy már nem komolyan vehető, hanem nevetséges, de a nevetés nem fölényérzetből, hanem a fenyegetettség érzetéből táplálkozik. A groteszk megkérdőjelez mindnet a világon, de választ nem ad, éppen ezért nem tud az olvasó nélkül működni.

Örkény és a groteszk

·        Örkény legsajátosabb írói vonása.

·        Örkény a későbbi Egypercesek címmel összegyűjtött rövid történetei kapcsán is megfogalmazza saját groteszk-felfogását. Értelmezésében a groteszk a hétköznapi nézőpont megváltoztatása, mely révén a világ jelenségei, az emberi magatartásformák új arcukat mutatják, egyszerre láttatva ily módon a dolgok színét és fonákját (pl. Arról, hogy mi a groteszk c. írása).

A Tótékban

·        A háborút, mint sorsdöntő élményét legteljesebben a Tótékban tutda visszaadni. Látszatra nem is a háború a fú téma. Nem is a fronton, hanem egy történelmileg hiteles alaphelyzetben, a Mátrában, egy kis faluban játszódik a II. világháború idején. A harcképesek, így Tóték fia, Gyula, és az eredeti postás is a fronton küzdenek. A hátország van a középpontban.

·        A balsors egyik történelmi csomópontja a második vh. Ennek csupán egy parányi epizódja adja a Tóték témáját, néhány ember sorsában mégis a nagy egész mutatkozik meg.

·        A drámai szituáció: A csendes faluba, ahol Tót Lajos tűzoltóparancsnok feleségével, Mariskával, és lányukkal, Ágikával él, megérkezik az őrnagy, aki fiuk pihenésre vágyó felettese. Tóték érthetően mindnet megtesznek, hogy az őrnagy jól érezze magát, mert ettől azt remélik, hogy ő a frontra visszatérve majd segít fiuknak.

·        Az a kettősség, hogy az olvasó már a dráma elejétől fogva tudja, hogy Tóték fia halott, és hogy a család minderről mit sem sejt, ez a művet a kezdettől fogva abszurd atmoszférába helyezi. Az olvasó látja, hogy a család törekvés hiábavaló. Annak ellenére, hogy saját realitásuk ellenére mindent megtesznek az őrnagynak, a célt sosem fogják elérni.

·        A groteszk tehát abból fakad, hogy az író a szubjektív és objektív valóságot, az abszurdot és realitást oly mértékben közelíti egymáshoz, hogy azok szinte egybeolvadnak, s emiatt vélik abszurddá az amúgy normálisnak tűnő valóság. A másik vonása abban rejlik, hogy az egészséges, normális emberek kénytelenek az őrnagy háborúban eltorzult, beteg lelkületéhez idomulni, amely egyben a háború embertelenségét és lehetetlenségét hivatott felidézni.

A konfliktus

·        A mű középpontjában Tót és az őrnagy viszony áll. Tót általános tiszteletnek örved a faluban, még inkább a családjában: felesége rajong érte, lánya felnéz rá.

·        Az őrnagy érkezése fölülírja Tót addigi életét, mindennapjait és pozícióját. Minden azonban nem sikerülhetett volnam ha Tót nem helyezi fia érdekeit sajátjai elé, és ez nem söztönzi arra, hogy a legvégső pontig képes legyen tűrni a megalázást. A zsarnokság előretörésének utolsó foka, mikor Tót a saját akaratáról mond le, az őrnagy miatt.

·        A közösség (Ágika, Mariska) az őrnagyot fogadja el hatalomként, neki rendeli alá magát.

·        Tót a beletörődéssel kiprovokálja magának, hogy megalázzák.

·        Az őrnagy rákényszeríti a családot, hogy vele együtt virrasszanak, és közben a látszatcselekvést folytassák: dobozolás (szimbolikus értelmet kap a műben.)

·        Az egyre abszurdabb helyzetekben mindinkább megalázza Tótot az őrnagy (fejébe kell húznia a sapkáját, zseblámpát kell a szájába vennie, tilos aludnia, lelkesen kell dobozolnia  stb.)

·        Különféle érthetetlen vádakkal illeti őt az őrnagy, pl. állítólag szőr nagynak gúnyolta az őrnagyot.

Végkifejlett:

·        Örkény szerint az ember egyetlen kiútja a tett. Hiszen a cselekvés életmentő voltában. A végletekig megalázott Tót gyilkossága objektíve „felesleges és esztelen”, de Örkény szerint ennek a helyzetnek a groteszk jellege éppen abban rejlik, hogy „cselekedni kell akkor is, ha a cselekvés már értelmetlen és céltalan”. Tót szemszögéből az őrnagy megölése racionális. Így válik Tót a mű végre „abszurd hőssé”, aki a konfliktust az ellenfél megsemmisítésével oldja fel.

·        A legvégén tót visszaveszi a szerepét a családban.

Szereplők jellemzői

·        A szereplők naiv, méltóságukat vesztett emberek, akiket a háború kisemmizett, kiszolgáltatottak.

·        A Tót családon belül a kiszolgáltatottság három embertípusa bontakozik ki:

            Mariska: az anyagi szeretetet képviseli, a maga primitív módján mindig Gyulára gondol, s mindig rá hivatkozik, mikor nem férjének, hanem az őrnagynak ad igazat.

            Ágika: a túlbuzgó kislány, aki „szerelmes” lesz a diktátorba, és saját érvényesülésének lehetőségét látja benne.

            Tót Lajos: a maga egyszerűségében a lázadó, családja elnyomja, teljesen idegen tőle a  diktatúra kényszere, mégis idomulnia kell hozzá.

            Cipriani: az elmeorvos teljesen normálisnak találja Tótot, ezzel Örkény az egész társadalomról kimondja, hogy elmezavaros.

            Az őrnagy eredendően nem egy hatalommal rendelkező ember, a háború tanította meg erre a viselkedésformára. Emellett megvan benne az uralkodásra való hajlam, mely nagyfokú korlátoltsággal és önhittséggel párosul, s mindezzel alacsonyságából fakadó kisebbségi érzését igyekszik kompenzálni. Deformált személy, aki a fronton megváltozott, innen ered a zsarnoksága

            A postás: Ő is őrült, az őrnagy párja, Eltépi a leveleket, ezzel ő is uralkodik. A művet narrálja is.

Groteszk

·        A Tótékban az abszurditás az élet valóságos helyzeteiben jelentkezik, ettől groteszk.

·         A valószerűséget dokumentumok is erősítik (pl. levelek Gyulától).

·        A regény konkrét időben és térben játszódik, a drámaváltozat elvontabb, általános érvényű.

·        A dráma egy mellékszereplő által válik groteszkké, abszurddá.

·        Nyilvánvalóvá válik, hogy Tóték erőfeszítése hiábavaló.

·        Az őrnagy groteszk figura – egyszerre nevetséges és félelmetes. Tettei és a Tótékra kényszerített viselkedés komikusnak hatnak.

·        Az általa képviselt hatalom mögött a háború, az elnyomás áll.

·        „Én Tóttal érzek, de az őrnagy is én vagyok.”

·        „Úgy gondolom, a groteszk tulajdonképpen a 20. század válasza a 19. századra és az azt megelőző időkre.” Az örkényi groteszk forrása és céltáblája is a magyar társadalom.

·        A háborús idők modellje. Tágabb értelemben: A kiszolgáltatottság, Közép-Kelet-Európa népére vonatkozik, akik demokrácia nélkül élnek.

·         a fasizmus és kisember viszonyát is szemléltetheti a történet: eredetileg józan gondolkodású emberek is vakon kiszolgálják a hatalmat, az ember nem képes saját történelmi korát megítélni.

·        kommunizmusra is utalhat: az őrnagy a dobozolást, mint társadalmi programot képzeli el.

·        Tót és az őrnagy nem kizárják, hanem feltételezik egymást”- bárki kerülhet hasonló helyzetbe a hétköznapi életben, pl. munkahelyen.

·        Örkény ezzel a példázattal tükröt mutat a történelemnek, a háborúban átélt személyes tapasztalatai által.