A homéroszi világlátás az Iliász vagy Odüsszeia alapján

Homérosz:
„Homérosz Görögország nevelője”- Platón

·         A Kr.e. 7. században élt. Semmi biztosat nem tudnak róla, antik görög költő, akiről csupa fantasztikus elbeszélések szólnak, mesés légkörrel vették körül személyét. Egyes források szerint vak énekes volt, s az ókori szobrászat is vak aggastyánnak ábrázolta.

·         A két halhatatlan művében található világnézeti különbségek felvetik, hogy egy alkotótól származik-e. Kétséges, hogy mindkét eposzt ő alkotta e, a mai irodalomtudomány felfogása szerint az Odüsszeia költője legalább egy emberöltővel később élt, mint az Iliász költője, és a két eposz világszemléletében, formai-szerkezeti elemeiben is különbség van. Valószínűnek tartják, hogy az Odüsszeia költője ismerte az Iliászt, és –mint író- túl akarta szárnyalnia költeményt. De az ókori hagyomány mindkét eposzt Homérosznak tulajdonította. Mások szerint a költemény kisebb egységekből van összefűzve, utólagos betoldásokkal van, az eredeti, kisebb szövegbe.

·         Az írásbeliséget évezredes szóhagyomány előzte meg, az ismeretlen énekmondók sok nemzedéke tartotta fenn, adta tovább az arisztokrata családok őseiről szóló mítoszokat. Ezek, az un. genealógiai énekek lehettek az eposzok legfontosabb műfaji előzményei.

·         Mindekét alkotás műfaja eposz, és a trójai mondakörhöz kapcsolódnak: A bilincseitől szabadult Prométheusz Thetis istennőnek azt a jóslatot adta, hogy akárkinek a felesége lesz, a fia dicsőbb lesz az apjánál. Zeusz ebben az időben készült elvenni Thetist, de a jóslat ismeretében egy földi halandóhoz adta nőül. A lakodalomra mindenkit meghívtak, csak Erist, a viszály istennőjét nem. Ezért egy aranyalmát dobott az ünneplők közé „A legszebbnek!” felirattal. Az almáért Pallasz Athéné, Héra és Aphrodité versengett. Pariszt, a trójai királyfit kérték fel vitájuk eldöntésére. ő Aphroditének adta az almát, mert ő a világ legszebb asszonyát ígérte neki. A hölgy, Szép Heléna azonban Menelaosz felesége volt. Parisz megszöktette Spártából és Trójába vitte. A görögök nemzetük sérelmének tartották az asszonyrablást, ezért egyesített sereggel vonultak ostromolni Tróját. Az Iliász a háború kilencedik évében csatlakozik a történethez, az Odüsszeia pedig ott kezdődik, ahol az Iliász befejeződik.

Az eposz (hősköltemény):
Verses formájú nagyepikai műfaj, melynek középpontjában a hősi ember eszménye áll, témája magasztos, hősei természetfeletti erővel bíró héroszok, akik cselekedetei egy egész nép sorsát befolyásolják. Szereplői emberek, emberfeletti lények, és istenek. Egy nép keletkezésének történetét, vagy arra kiható történetet mesélnek el. Verselése hexameteres.

Iliász
- A trójai háború után alkotta meg kb. 500 évvel, a Kr. e. 8. században
- A trójai mondakör szerteágazó, gyakran egymásba fonódó, bonyolult eseménysorozatából emelt ki egy történetet, s utalások és célzások sorozatával felvillantja a múltat, az előzményeket, s a várható jövőt.
- Használja az eposzi kellékeket: (MINDKETTŐRE IGAZ)
1:invokáció - segélykérés: Kalliópéhoz intézett pár szavas fohász
2:propozíció-  témamegjelölés: A trójai  háború utolsó 52 napjáról szól.
3:expozíció - bevezetés: összekapcsolja az emberi és isteni világot:Akhilleusz haragját,mint a tragédiasorozat okát és Zeusz akaratát, mint az események alakítóját.
4:”in medias res” kezdés - nem a kezdetektől indul a cselekmény
5: enumeráció - seregszemle: A szemben álló hősök és csapatok bemutatása
6:csodás elemek: természetfeletti lények avatkoznak be az emberek életébe
7: állandó jelzők és ismétlések - epithaton ornans
8: epikus(nagy terjedelmű,részletező) hasonlatok-semmi közük a végkifejlethez, de a szereplőkről többet tudhatunk meg

- Akhilleusz követeli, hogy Agamemnón adja vissza a pap lányát, majd Akhilleusz támad és elveszi tőle Briszéiszt.

-  Akhilleusz megtagadja a harcot.
- kronologikus sorrend + néhány anakronisztikus epizód (az ábrázolt korba bele nem illő).
- nyílt harc a két sereg között- egyelőre győz a görög sereg Diomédész segítségével.
-Hektór trójai királyfi sikereket arat így Agamamnón bocsánatot kér Akhilleusztól, de ő csak a barátja fegyverzetében áll harcba ( Patroklosz).
-Patroklosz meghal (fordulat) – Akhilleusz bosszúból megöli Hektórt.
-kölcsönös kiengesztelődés: Akhilleusz bosszúját végül legyőzi embersége.

Világkép:
A Homérosz-kori nemesség ideálja a harci erényekben, katonai nagyságban testesül meg. A hírnévvel és megbecsüléssel rendelkező embereknek példaként kellett szolgálniuk. A többségi és az egyéni céloknak, érdekeknek összhangban kellett lenniük, különben felbomlott volna a társadalom egyensúlya.
Emberideál:
Akhilleusz a Homérosz-kori nemesség harci erényekben, katonai nagyságban megnyilvánuló ideálját megtestesítő hős. Akhilleusz sorsának kimenetele kettős: hírnévvel teli rövid élet vagy hosszú dicstelen élet. Anyjától, Thetisztől tudja, hogy e két lehetőség közül választhat:
„Hogyha a trójai vár körül itt maradok verekedve,/elvész visszautam,de sosem hervadhat a hírem/:ámde ha megtérek szeretett földjére hazámnak,elvész nagy hírem”.(9.ének)
A hírnévért való küzdelme azonban nincs mindig összhangban a görög sereg érdekeivel. A szeretet rabnő elkobzása miatti fájdalma a közösség érdekivel szembeforduló dühöt szül. Gőgösen elfordul a többségtől, ezáltal megbontva az érdekek egyensúlyát. A hosszú élet árán választott hírnév önző érdeket szolgál ki, nem erkölcsi példa többé. Akhilleusz fejlődő hős, barátja halála után önvádtól gyötörten kibékül Agamennónnal, kegyetlen bosszút áll Hektóron. Az Iliász világképe túllép a gyilkos nagyságban megtestesülő emberideálon, a megbékélést csak a legnagyobb ellenség apjának könyörgése teljesíti be. Ez az Akhilleusz már azoknak a költőknek az ideálja, akikben ellentétes érzelmeket ébreszt a vitézi kiválóság, és az erkölcsileg kicsinyes élettartam.
Akhilleusz a halhatatlan dicsőséget választotta, a hosszú, békés, de névtelen sors, élet helyett.
Istenek szerepe:
A tényleges csatát az istenek vívják, a végkimenetel is az ő kezükben. Két szinten értelmezhető az isteni beavatkozás: az Olümposzon és a trójai harctéren. Zeusz kegyeiért való küzdelemben, közvetlen beavatkozásban nyilvánul meg. Nem csak a cselekmény előre vitelében játszanak fontos szerepet az istenek, hanem a világkép formálásában. Kapcsolataik, vitáik, céljaik párhuzamban állnak a földiekkel. Halhatatlanságukkal pedig az emberi értékrend kontrasztját jelentik. Ebben az összehasonlításban derül ki, hogy minden szenvedés, de egyben minden érték értelmét a halál biztos tudata adja, és ezért, a vég nélküli isteni sorban nem csak a kínok, de az értékek is felbomlanak.

Odüsszeia

- nagyobb szerepben van a múlt- részletes visszatekintések – retrospektív, ”visszatekintő” elbeszélések (az Iliászban csak célzásokban szerepel)

-Szereplője az Iliász egyik jól ismert szereplője, akinek hazatérését hazájába, Ithakába írja meg Homérosz.

- Átveszi az „in medias res” kezdést

- 10 év eseményeit írja le(szántóné szerint 20, de a tankönyvben is ez van..nem értem)

-Világképe eltér az Ilászétól, s embereszménye is.

- A trójai háború végeztével, onnan ahol az Iliász véget ért, onnan folytatódik a mű.

Világkép:

Az arisztokrata Iliászban megfogalmazott értékek sokat vesztettek jelentőségükből, csak torzan élnek tovább.  A megkérdőjelezett eszmék nem lehetnek a kialakulóban lévő polisz-polgárság és az új hajós-kereskedő réteg világképének biztos alapjai, új ideálokra van szükség. Ezeknek az értékeknek a képviselője Odüsszeusz.

Embereszmény:

A halál utáni, dicsősséggel szerzett halhatatlanság helyett az élet lett a legfőbb érték. Az emberideál: az életet ésszel és értelemmel megélő bölcs utazó. Odüsszeusz alakjában, archetipusában jelennek meg először a pozitív eszményeket megtestesítő vonások, melyek később, a rabszolgatartó demokráciában válnak klasszikussá: Bár kiváló harcos, erénye a leleményesség, a világlátottság, utazásainak köszönhetően, az igazságosság, a kompromisszumokra való hajlamosság, a tapasztalat szülte óvatosság, a megfontoltság, a cselekedetek következményeinek latolgatása. A győzelmet a görögöknél furfanggal szerzi meg, minden nehéz helyzetből eszével menekül meg. A nem vakmerő, nem megfontolt cselekedetek az új hőseszményt a közösségért is felelős emberré teszik. Ez a másféle emberideál azt is bizonyítja, hogy az Odüsszeiának később kellett keletkeznie. 

Az Akhilleusz-féle hősök közvetve küzdöttek a társadalomért. Odüsszeusz viszont nem csupán saját hírnevének egy-egy ragyogó sugarát engedi át a közösségnek, hanem közvetlenül küzd a társak életének megmentéséért.

„Furfangos legyen az, s agyafúrt, ki fölötted a cselben

győzni akar, legyen égilakó bár az, ki eléd ér.

Jaj, te gonosz, te cseles, leleményes, tarkaeszű, még

itt, a hazád földjén sem akarsz fölhagyni a csalfa

szóval, tettel, amit mind kedvelsz csöpp korod óta.”-Pallasz Athéné(13.ének)

Bár rendkívüli hős, jelleme nem makulátlan. Ezek a hibák is emberivé teszik. Felesége megcsalása többször is elcsábítja gondolatait, a kérők legyilkolásánál pedig kegyetlennek mondható.

Istenek szerepe:
Az Iliász hősei az istenek „játékszerei”, ezzel szemben az Odüsszeiában a hősök nem csak előre elrendelés szerint vállalhatják sorsukat, hanem alakíthatják is azt. A külső körülményeket itt is az istenek uralják, a lényegi különbség abban rejlik, hogy hősöknek elsősorban nem ellenségeiket, hanem saját gyarlóságukat kell legyőzni. Odüsszeusz felül tudott emelkedni balgaságán, nem követet el ostoba vétkeket, ellenállt a mohóságnak, kiérdemelte az istenek segítségét. Az Odüsszeiában nincs közvetlen beavatkozás, az istenek legfeljebb álruhában jelennek meg a haladók között. Csupán Pallasz Athénénak van lényeges szerepe- de ő is csak emberi alakban jelenik meg, és még Poszeidónnak, Hermész pedig csak isteni küldöttként szerepel. Az Olümposzi világ ábrázolásának legfőbb célja a világkép teljesebb bemutatása.
Odüsszeusz társainak hazatérését már nem az istenek akadályozták meg, hanem az emberi önnön balgaság, az ostobaság mely a végzetükhöz vezetett.

A bölcs, az eszét használó (s nem az erejét!!), a lelkét megfékezni tudó Odüsszeusz, bár isteni segítséggel, de a cselekvési lehetőségek között önállóan döntött, hazatér, a veszélyekkel szembeszáll, s kiharcolja hazatérését.
Nincs elzárva a hazafelé vezető út, csupán magukat kell megfékezniük, lelküket kell lecsillapítaniuk. ami csak Odüsszeusznak sikerül.
Az Odüsszeia hőse a felnőtt ember. A cselekmény azt példázza: az ember nemcsak vállalhatja, hanem alakíthatja is a reá mért sorsot.

Nőideálok:
A nőideálok nagyjából megegyeznek. Mindkét műben több nő által megtestesített ideál létezik. Az Iliászban Andromakhé (Hektor felesége) és Briszéisz (Akhilleusz rabszolganője), az Odüsszeiában Kalüpszo és Pénelopé. ők együtt valósítják meg az ókori nők ideálját (férfi szemszögből): szépek, hűségesek, alázatosak, családszeretőek.
Hétköznap:
Mindkét műben szerepet kap a hétköznapi élet. Az Iliászból kiderül, hogy a görög nemességet egyáltalán nem érdekli a jövő, a múltjukból élnek, csatákat beszélnek el, az elfogott katonákból lett rabszolgák szolgálják ki őket, miközben azon vitatkoznak, hogy kinek az őse volt nagyobb hős. Itt is fontos szerepet kap a hitvilág, ami a vallás uralkodó szerepére utal. A mesterségek közül az író a kovácsmesterséget emeli ki a könyv, de ezt is isteni foglalkozásként. A hétköznapi munkákat Akhilleusz pajzsáról ismerhetjük meg (Pl.: paraszti munkák, pásztorkodás). Az Odüsszeia jobban koncentrál a hétköznapi életre. Az emberek már nem csak nyers testi erejüket használják, hanem az eszüket is. Előre megterveznek dolgokat, gondolkodásmódjuk fejlettebb, mint az Iliászban.

BEFEJEZÉS
Mindkét eposz megbékéléssel végződik. Az Iliászban Akhilleusz (személyes okokból) édesapjára gondol a fia holttestéért könyörgő Priamosz láttán, érzelmei miatt hagy föl a további bosszúval. Az Odüsszeiában Odüsszeusz pedig vak dühe helyett józan eszére hallgat, emberségi okok tartják vissza. Igaz, hogy ő nagyobb vérengzést rendezett a kérők között, mint Akhilleusz a trójaiaknál, de Hektor vétke eltörpül Antinoosz és társai vétke mellett.
(Odüsszeusz, Agamennón szavaira emlékezve, az alvilágban, rejtve, álruhában tért vissza hazájába, mert:”asszonyba már senki sem bízhat”.)

Az Iliász és az Odüsszeia kétségkívül az ókori görög irodalom két legfényesebben tündöklő gyöngyszeme. Segítségükkel könnyebben megérthetjük a múlt nagy alakjait, tetteik és cselekedeteik miértjét. A két mű közötti sok hasonlóság és ellentét az ókor lassú változását mutatják be nekünk, melyekből megérthetünk bizonyos örök értékű igazságokat, amelyeket nem tud megváltoztatni sem isten, sem ember.