20. Az irodalmi szociográfia jellemzői Illyés Gyula Puszták népe című alkotásában

1. az alkotóról

- költő, író, drámaíró, esszéista

- nagy terjedelmű és teljes életművet hagyott hátra

- fiatal korától kezdve elkötelezett közéletiség jellemzi munkásságát, állást foglal társadalmi, politikai kérdésekben.

- 1902-ben született Rácegrespusztán (Tolna megye), apja juhászdinasztia leszármazottja, anyja varrni tanult, kitűnő színjátszó képességekkel rendelkezett.

- Simontornya (elemi), Dombóvár, Bonyhád gimnáziumi tanulmányainak színhelye

- szülei 1916-ban elváltak, édesanyjával Budapestre költözött, kereskedelmi iskolába iratkozott

- mivel hamar kapcsolatba került a baloldali diákmozgalommal, a hatalom számára nemkívánatos személlyé vált, s bár 1921-ben beiratkozott az egyetem magyar-francia szakára, nem kezdte el tanulmányait, emigrált (Bécs, Berlin, Luxemburg, Párizs), s csak 1926-ban tért vissza.

- 1921-26 között Párizsban, munkások között élt és dolgozott. Megismerte a francia avantgárd legjobbjait. Írt, fordított. „Párizs tett emberré!... Nekem az volt az eszmélés, aztán az eszmék kora… Onnan láttam meg végre való helyén s valóságos helyzetében Magyarországot”

- visszatérése után biztosítótársaságnál dolgozott, majd a Nemzeti Bank sajtóreferense lett, s végül csak az írásaiból élt. 

- 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát (József A. Flóra-verseinek ihletőjét).

- Füst Milán, költő- és írótárs levélben hívta fel a Nyugat szerkesztőinek figyelmét a tehetséges Illyésre.

- Nagy Lajos írótársával részt vett az 1934-es moszkvai írókongresszuson

- Német László, egyik legjobb barátja, írótársa.

- A népi írók mozgalmának egyik vezetője lesz első alkotói korszakában, 1945 előtt.

- 1945 után, második alkotói korszakában rövid ideig országgyűlési képviselő a Nemzeti Parasztpárt színeiben. A változások azonban tartózkodóvá teszik, nem ért egyet a diktatúra kiépítésével.

- Harmadik, s egyben utolsó korszakában (1961-től) tulajdonképpen irodalmi életünk vezéralakjának tekintették, szinte élő klasszikusnak. Különösen a határainkon túl élő magyarság sorsáért hallatta a hangját (ez tabutémának számított akkoriban).

- több folyóiratnál is dolgozott szerkesztőként, pl. Népszava, Dokumentum (Kassák lapja), Nyugat, Magyar Csillag (a Nyugat utódjaként Illyés szerkeszti 1941-44 között), Válasz.

- Művei:

verses kötetek: pl. Nehéz föld (1928, Dőlt vitorla (1965), A költő felel (1966), Különös testamentum (1977), Táviratok (1981)

Híres versei: Egy mondat a zsarnokságról, Koszorú (a nyelvről), Bartók

drámák: pl. Ozorai példa, Tűvé-tevők (parasztkomédia), Fáklyaláng, Dózsa György, Különc, Tiszták

regények: pl. Puszták népe, Petőfi – életrajzi esszé, Hunok Párizsban – regény, Beatrice apródjai – regény

egyéb kötetek: pl. Oroszország – útirajz, Lélek és kenyér – tanulmányok, Ki a magyar – tanulmányok, Hetvenhét magyar népmese, Hajszálgyökerek – esszék, útirajzok, interjúk

- számos kitüntetés birtokosa: Kossuth-díj (1948, 1953, 1970), francia kormánykitüntetés, olasz irodalmi díj, 75. születésnapján a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét vehette át

- stílusa világos, pontos, logikus, művei szerkezete jól áttekinthető

2. Puszták népe (1936)

a) keletkezési háttér

- párizsi tartózkodása idején határozta el, hogy a puszta „egyszer majd bejárandó ősterület” lesz a számára. Módszeresen készül a könyv megírására. „A szegénység, a tudatlanság, az elnyomás nagyobbodott, vagy csak az én tekintetem lett élesebb? Egyre megy; a látvány kiáltó volt, hazugság lett volna minden szavam, ha nem arról beszélek, ami előttem van. Így fedeztem fel szülőföldemet, a Dunántúlt, a magyarság dermesztő pusztulását…” „Úgy kell néznünk a nemzetet, amelyhez tartozunk, mintha kívülről néznénk. Úgy kell magunkba tekintenünk, mintha idegen szemmel tekintenénk.”

-„A látvány kiáltó volt,hazugság lett volna minden szavam,ha nem arról beszélek,ami előttem van.”
- hatott rá André Gide (zsid) 1927-ben megjelent Kongói utazás c. művei is, melyben a szerző feltárja a bennszülöttek mérhetetlen nyomorát.

- a Válasz kezdte közölni 1934-ben, és a Nyugat jelentette meg könyvként 1936-ban.

b) fogadtatása

- Babits számára – bár ő is azon a vidéken nőtt fel – az újdonság erejével, izgalmával hatott a mű. Móricz viszont hallgatott

- különben óriási volt a visszhangja. Többször újra kiadták, több nyelvre lefordították.

c) műfaja

- több műfaj jellegzetességei keverednek benne, ezek a szociográfia, a regény, az önéletírás (irodalmi szociográfia). Németh G. Béla irodalomtörténész szerint leginkább vallomás jellegű alkotás.

- az 1930-as években – az avantgárd ellenhatásaként jött létre – Európa-szerte megnőtt az érdeklődés a valóság tényei iránt. Ebből bontakozott ki az ún. tényirodalom vagy dokumentumirodalom, ennek egyik megnyilvánulási formája a szépirodalom és tudomány határán elhelyezkedő szociográfia: általában egy településnek, társadalmi rétegnek stb. leírását adja.

-A vizsgálódás módszere tudományos, az előadásmód a szépirodalom eszközeivel társul. A szociográfiai hitelesség a fotóművészetben és filmművészetben is jelen van. Reprezentáns szociográfiai sorozat a Magyarország felfedezése.

- az 1930-as években több szociográfiai mű is megjelent Magyarországon, pl.:

Nagy Lajos: Kiskunhalom

Kovács Imre: Néma forradalom; Kivándorlás

Darvas József: Egy parasztcsalád története

Féja Géza: Viharsarok

Erdei Ferenc: Futóhomok

Veres Péter: Az alföld parasztsága

Szabó Zoltán: A tardi helyzet; Cifra nyomorúság

- ezek az alkotók az ún. népi írók csoportjába tartoztak. Az 1930-as években a Nyugat második nemzedéke két részre szakadt: a népiesek és urbánusok csoportjára.

A népiesek a Válasz c. folyóirat köré tömörültek, a népi-nemzeti jelleg megőrzését, ápolását tartották a legfontosabb feladatuknak. Szellemi elődeiknek Adyt, Móriczot, Szabó Dezsőt tekintették. Törekvésük mozgalommá terebélyesedett, politikai célkitűzéseket is megfogalmaztak. Arra törekedtek, hogy a földművelő lakosságról élő elnagyolt képet árnyaltabbá, érthetőbbé tegyék a köztudat számára. A 30-as évekre forrott ki Illyés írói világ, rájött hogy nemcsak író szerepét kell vállalnia, hanem a petőfi-féle társadalmi-politikai harcot vívó alkotóét is.

Az urbánusok a nagyvárosokhoz, a nagyvárosi emberekhez, modern életformához kötődtek, onnan merítették témáikat. A Szép Szó köré tömörültek. (A népies-urbánus vita napjainkig föl-föllobban a magyar irodalmi életben.)pl.József Attila.

d) cím értelmezése

- a cím egy kultúrtörténeti toposz. Vö.: Petőfi: A XIX. század költői: „Pusztában bujdosunk, mint hajdan/ Népével Mózes bujdosott.”  Illyés viszont nem a megváltható, hanem a megválthatatlan nép képét tárja elénk.

- Petőfi szerint az alföld, a róna, a puszta a szabadság birodalma, jelképe, az erkölcsösség, egyenesség példája, Illyés megcáfolja ezt a valóságképet.  Babits szerint: „Illyés Gyula arra eszméltet, hogy a puszták népe, a magyarság egyharmada és legmagyarabb harmada, a szabadság szimbolikus honának gyermeke, kivétel nélkül cseléd, azaz szolga. Sőt majdnem rabszolga…”

e) szerkezete

- húsz fejezetből áll. Mindegyik a pusztáról, a pusztai nép életéről szól, de más nézőpontból. A tartalomjegyzék világosít fel az egyes részek tartalmáról, magukat a fejezeteket számok választják el.
2.fejezet: Petőfi élmény-példaképként tekintett rá.”talán már ekkor eldőlt a ’36-ban megírt Petőfi könyv sorsa.”
3.f.:anyai nagyanyjáról ír a legszebben,neki köszönhet nagyon sok mindent-személyes rész-„anyai nagyanyám lángelme volt.”
8.f.:fegyelmezési szokásokról ír
12.f.: a pusztai lányok kiszolgáltatottsága-első éjszaka a földesúré

f) tematika

- kettős: a szerző a saját személyes sorsán és saját családjának történetén kívül művészi általánosítással másokról is szól: a puszták népéről: „Nemcsak azt mondom, ami velem történt, azt is, ami velem történhetett volna, mert társaimmal megesett.” (11. fejezet)

g) az elbeszélői nézőpont

- a tematika kettősségéből következik a nézőpont kettősége: egyszerre személyes és tárgyilagos, beleélő, átélő és távolságtartó. E/1 és E/3.

-Az adat és tényleírások tárgyilagosak, míg azok a történeti elemek, amelyet az elbeszélő is átélt, érzelmekkel átszőttek.

f) hangneme

- szintén összetett: a szubjektív és tárgyilagos hangnem egyaránt jellemző a műre. Az objektivitás statisztikai adatoktól a beiktatott dokumentumokon keresztül a megfigyelések pontos leírásáig terjed. Továbbá irónia és önirónia is társul az előadásmódhoz.

h) a szövegben nincs „cselekményszerűség”, tematikus felépítés rá a jellemző
-Egy népréteg lelkületét akarja bemutatni,ennek ábrázolása adja a mű statikusságát. Ezt erősíti a cselekmény hiánya. Állóképszerű a mű, de van egy folyamatos mozgás. A pusztai nép életének az állandó munka ad értelmet,s mindig ott lebeg a kiemelkedés lehetősége,ami egyfajta dinamizmus hatását kelti.

-A mű alapja az elbeszélői én családtörténete, ehhez kapcsolódik a sajátos időkezelés is. 3 korszak: nagyszülők, szülők (az író gyerekkora), elbeszélő felnőttkora (szörnyűségre való ráeszmélés)

-Pusztai nép és társadalom

-A pusztai nép társadalmi-kulturális értéktelenségének ellenére többször olvasható a műben, hogy a földműves és cselédréteg közössége nincs teljesen híján az értékeknek (pl. gyerekkor, hagyománykövetés, szertartásosság, lakodalmak)

-A befejezés nyitott, Illyés csak sejteti a megoldást, azt azonban egyértelműen kifejezi, hogy ez a helyzet tarthatatlan, így készteti gondolkodásra az olvasót. Ez a nyomorúságos lét a feudalizmus továbbélését jelenti egy polgárosodni kívánó országban.

-A kiválás problematikus nemcsak a közösség, hanem az egyén szintjén is. Az egyéni karrierépítés során elvész a kapcsolat a pusztai gyökerekkel. De ahhoz, hogy a pusztai helyzet világos legyen, szükséges először eltávolodni, majd visszatalálni ahhoz. Ezért hivatkozik az író többször is a Tékozló fiú történetére. Az elbeszélő által megvalósított karrier ritka és nehéz, és az egyéni kiválás a puszta egészére nem hatásos, nem ér el vele semmit, egy általános társadalmi fordulat a szükséges.