A költői magatartásforma változása Babit Mihály életművében a Sziget és tenger (1925) c. kötet időszakától

Babits Mihály:

-A gondolati líra terén rendkívüli újító széles körű érdeklődése és tudása a századforduló egyik legnagyobbjává tette. Lírája mellett irodalomtörténeti, kritikai tanulmányai a legjelentősebbek. Ő volt egyik legkiválóbb műfordítónk, regényeket, drámákat is írt.
- született: 1883-Szekszárd
- Édesanyjától, Kelemen Aurórától származott irodalmi szeretete, műveltsége (sokat olvasott neki, könyv nélkül tudta az Anyegint, Toldit)
- A pesti bölcsészkar magyar-latin szakára járt, és filozófiát is hallgatott. Egyetemi tanulmányai után Fogarasra kellett mennie, kinevezték tanárnak. De itt nem volt boldog, a „világ végére” kellett utazni, viszont mint író, nagyon termékeny időszaka volt.
- Itt ismerte meg Bergson filozófiáját, ettől szellemi élete nagyon élénk lett.
- Gondolkodására jelentős hatást gyakorolt Kant erkölcsbölcselete, valamint Nietzsche, Schopenhauer és Bergson életfilozófiája, William James tudatfolyam-elmélete, illetve Freud lélektana is. Babits költészetét a jelenségek lényegét firtató kíváncsiság jellemzi, amely olyan bölcseleti problémákat vet fel, mint az ember (szubjektum) és a világ (objektum) viszonya, a megismerés és kifejezhetőség lehetőségei, vagy az európai műveltséghagyomány újraértelmezése.
- Először a Holnap c antalógia közölte verseit, majd a Nyugat felkarolta, Ady mellett a Nyugat első nemzedékének vezetője lett, nem szerette azonban a nyilvánosságot. Örökké az Arany János-i „métely” gyötörte.
- Nem tartozott a messianisztikus váteszek típusába, rettegett, hogy nem elég tehetséges.
-A Sziget és tenger c. kötetéig is sokat változott lírája, első verseskötete a „Levelek Iris koszorújából-ban” (1909), noha Babits egyszerre volt hagyományőrző és újító (rendkívüli bravúrral kezelte az antik strófahasználatot és a modern verselést is), tehát nagyot alkotott, mégis  kételyek borították el személyiségét, ahogyan  Lírikus epilógiában is olvashatjuk. A Herceg, háhta megjön a tél is! kötet filozofikus, bölcseleti költeményeket tartalmaz (Esti kérdés,Az őszi tücsökhöz), s  a Recitativ (Húsvét előtt) illetve a Nyugtalanság völgye (Fortissimo) költeményei az erkölcsi kiállás versei, s még a háború alatti szörnyűségek ellen tiltakoznak. Babits a háború elejétől ellenezte a vérontást.
- Így, a háború végével jutunk el egy új, megváltozott poétikai magatartáshoz, az elzárkózás magatartásához, mely motívum a Sziget és tenger c. kötetben jelenik meg először.


Sziget és tenger, változó magatartás forma

·         Babits a Nyugat hasábjain, 1925-ben a következőket írta:
 „Az írónak választania kell idő és örökkévalóság, korszerű mondanivalók és örök emberi közt: a kompromisszum mindinkább lehetetlen. (…) büszke daccal fordítva hátat a kornak, alkotásokba menekülünk, melyeknek igazsága mélyebb, mint a Kor változó igazságai.”

·         Az 1925-ben megjelenő Sziget és tenger című kötet a befelé fordulás, az elkülönülés költői magatartását mutatja, de ugyanakkor a poétikai program fontosnak tartja az értékőrzést, a hagyomány továbbadása a költő feladata lesz, egyfajta prófétaszerepbe kerül. Szembe kell fordulni az újkori barbársággal.

·         A Sziget és tenger az Örökkék ég a felhők mögött című előszóval kezdődik, melyben Babits leírja, hogy a háború borzalmai után „ jöjjön most már az Ész!”, tehát a rombolás után az építésnek kell jönnie elsősorban a múlt értékeinek megőrzésével fennmaradt alapokon. Ebben a helyzetben a költőfeladata az kultúra megőrzése: „Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? ”

·         A háború után kétségbe ejtette a nemzeti tragédia, Trianon, s 1919-ben arra döbbent rá amire Vörösmarty, Az emberek c. művében. Minden szent eszme csak újabb szenvedést hoz.
 A kötet egyik visszatérő jelképe a címben is megjelenő szigetmotívum. A Sziget és tenger mellett Az istenek halnak, az ember él (1929) és a Versenyt az esztendőkkel (1933) kötet is a Babits-líra önértelmező, reflexív jellegének fölerősödéséről ad hírt.

·         Ezeknek a verseskönyveknek több kiemelkedő darabjában is megjelenik magának a líraiságnak vagy a költészetnek, illetve az alkotásfolyamatnak a problémája (Cigány a siralomházban). Ezzel összefüggésben egyre gyakoribbá válik a hagyományhoz való viszonynak, a költői beszédhelyzetnek és a prófétai szerepvállalásnak az értelmezése, újra értelmezése, s a lét értelmének kérdése (Csak posta voltál). Műveinek a halállal szembenéző, a lét végső kérdései felé forduló megszólalója jellegzetesen életrajzi alakként formálódik meg (Ősz és tavasz között). E kései költeményekben ismét fölerősödik a személyesség, melyhez gyakran társul elégikus hangnem, irónia és/vagy önirónia.

·         A Sziget és tenger c. kötet arra utal, hogy a magánélet nyugalmába, egy idilli „szigetre” szeretne elvonulni, elbújni, ahol szellemi függetlenségét megőrizheti. A sziget az elzárkózottság, magány toposza, és magában rejti a költő függetlenség vágyát.

·         Új témák jelennek meg a kötettel. Felerősödik a szociális érzékenysége, s későbbi köteteiben, egészségi állapotának romlásával, a halállal való szembenézés is megszólal.
Költészete elmélyült, gazdagodott, s ezzel párhuzamosan egyszerűsödött is, klasszicizálódott. Az elvonulás azonban nem lehetett felhőtlen, a sziget fölött állandóan összecsaptak a tenger hullámai. Nem hagyhatta figyelmen kívül az égető nemzeti problémákat, közéleti kérdéseket.

Új értékőrző költő

·         Petőfi születésének 100. évfordulójára írt Petőfi koszorúi című versében kemény szavakkal ítéli el a nagy költő eszméjének kisajátítását. A jelen nemzedékéhez szól, tőlük, s nem a múlt nagyjainak dicsőségétől várja a jövő szabadságának megteremtését. Legfontosabbnak tartotta a háború utáni emberi értékek megmentését, s megfogalmazta költői feladatát:
„Megóvni egy jobb idő számára az emberiség megvetett eszméit, a szellem és szabadság tiszteletét.”

·         A Móricz Zsigmondnak ajánlott A gyémántszóró asszony c művében, a haza háborús veszteségeiről szól, a veszteségekről, miként elszórta a kincseit, gyémántjait, s meg kell védeni „őt”, „mert anyánk ő s a miénk minden vesztesége.”

·         A következő 1929-es kötetében, Az istenek halnak,az ember él c. kötetben ismét az elzárkózás, a szellemi függetlenségre való törekvés fogalmazódik meg, noha a visszahúzódás csak rövid ideig volt megvalósítható, s csak kevés ideig adott lehetőséget a fellélegzésre. A csendes kis „sziget” azonban inkább csak egy vágyott hely volt, s nem mindennapi valóság.

·         A gazda bekeríti házát c. költeményében még mindig az elzárkózás olvasható. Elzárkózik a jelentől, a „modern szelektől”, hiszen a „kincses tavalyból” a múltból érkezett kincseket tartja igaz értéknek, amiket meg kell őrizni, amikkel foglalkozni kell. Az örök kert-béke toposzra alapszik. A „léckatonák” megvédik őt a barbár szelektől. Itt az „őszt” barbár, gyilkosnak nevezi, az első kötetbeli In Horatium vers örökös változást sürgető költője most épp az ellenkezőjét vallja.

Szociális érzékenység

·         Babits költői hozzáállásnak gyökeres változása ebben a témában is tetten érhető.

·         In Horatium: „Gyűlöllek, távol légy alacsony tömeg!”

·         A Cigány a siralomházban c. művében a szociális érzékenység szólal meg, a mások iránt érzett szolidaritás. Itt már a közös sorsban osztozó költőt láthatjuk: „testvérem van millió”

·         A vers egyértelműen utal Vörösmarty A vén cigány című versére, ám jövőképe sokkal pesszimistább, a címben megjelenő vershelyzet a kilátástalanságot és a vég közelségét hangsúlyozza. A költészet kilátástalansága a „Régen elzengtek Szapphó napjai”  óta része a babitsi lírának, azonban ahhoz hasonlóan ennek a költeménynek is van ars poeticai tartalma. Azzal ellentétben viszont megjelenik az önértelmező és számvető igény, mely kiegészül az idő- és értékszembesítéssel. Jóval kevesebb az esztétikumra törő szándék, így igazolva a nyelv és a hagyományos költészet kellékeinek haláláról írtakat.
Számvetés szerűen bemutatja a három költői korszakot, mindegyik másfajta költészetfelfogással, az első kettő a klasszikusmodernség és a parnasszizmus, valamint az expresszionizmus, közéletiség hatásait mutatja. A harmadik, a jelen lírája a „könnyköltészet”, a félénk, visszahúzódó. Fő téma a kiúttalanság, a jó megismerésétől elrekesztett tömegekkel való közösségvállalás. A vers végén felmerül, hogy mi lehet a költészet célja a válságos időkben. Elhesegeti a régi „bogarakat”, a irodalmilag értékeket képviselő, de a jelenben hasznavehetetlen verseit. Magát egy cigányhoz hasonlítja a siralomházban, mert a költészet észköztelen, nem tud változást elérni.

·         1933-as kötete a Versenyt az esztendőkkel! folytatja az elzárkózás magatartását, a költeményekben még mindig jelent van az, elvonulás szándéka, de már megjelenik a prófétaszerep vállalásának kérdése. A harmincas években egyre magányosabbnak érezte magát, humanista értékei egyre idegenebbnek tűntek a fasizálódó világban. A politikába való belemélyedés helyett azonban inkább a bölcselkedést választotta. E kötet több darabjában fellelhető a bibliai prófétákkal való azonosulás, a prófétaszerep vállalásának kérdése, ami eddig nem volt jelen költészetében.

Hogy nem akar próféta lenni

·         A Mint különös hírmondó c versében megfogalmazódik mindaz a költő világszemléletében esztendők óta felgyűlt eszme, gondolat, amely a költeményekben már többször is megjelent. Végeredményben az emberi létről való elmélkedésének summázata, költői-erkölcsi magatartásának vezérfonala a vers. A különös hegyi hírnökkel azonosítja magát a versben megszólaló költő-próféta. Éveinek száma bölccsé érlelte, szíve feszült a rengeteg szótól, s ezeket nem tarthatja tovább magában. Le kell mennie a hegyről, a hegyről ahová korábban elvonult, s ismét szólnia kell, vagy legalábbis meg kell próbálnia. A költő művészi magatartásának mintadarabja e vers. Párhuzamba vonhatjuk a –szintén e kötet darabjaként fellelhető- Mint a kutya silány házában c. verssel. („egy szó előtt járunk, dadogás vagyunk, egy szó jön utánunk, követek vagyunk, utat csinálunk.”)

·         A Holt próféta a hegyen c. verse nem a prófétai magatartás kibontakozásának verse. Magát egy holt prófétához hasonlítja ugyan, de senki nem hallja, s kap hírt ugyan a világról, de nem változtatják meg, mert ő „Változatlan”.
„Hozza postámat a posta: mennyi rossz madár!

Be jó hogy csőrük csapása egy cseppet se fáj!”

·         A Csak posta voltál c költemény szintén nem a prófétává válás egyik verse. Babits mindig is kereste a művész, s egyben az ember helyét a világban. A harmincas évekbe egyre gyakoribban lettek az önvizsgáló, önmagával szembenéző költemények (Mint különös hírmondó…; Holt próféta a hegyen stb). Az önvizsgálat tejes őszinteségéből fakad e vers. Tárgya: mi az ember, a művész küldetése a világban? Tud-e hatni a korár vagy esetleg a jövőre, s marad-e utána valami? Babits tépelődései konklúzióval zárul, hogy az ember nem „egyetlen”, ahogy Szabó Lőrinc fogalmazta, hanem pótolható, hisz „csupa nyom vagy magad is,kit a holtak lépte vet.”

Szembenézés a halállal

·         Betegsége indokolja a költő kései költészetének komor-fájdalmas hangulatát. 36-ban diagnosztizált rosszindulatú daganat volt a gégéjében, s ez rányomta bélyegét a költészetére is. Megszólalt a haláltól való rémület.

·         Ősz és tavasz között
Egyedül felesége áll már mellette, barátai elfordultak tőle.
„Barátaim egyenkint elhagytak,/akikkel jót tettem megtagadtak..”- (párhuzam:Csokonai - A tihanyi Ekhóhoz)
„Csak te borulsz rám asszonyi jóság”
refrén: „óh,jaj,meg kell halni,meg kell halni!”- nagyon kiábrándult!!!!!!
Hangneme személyessé válik a 7. versszakban, elégikus.
Míg az évszakok körkörösek, az emberi élet múlandó.

·         Balázsolás
Szent Balázshoz könyörög (Ő a torokfájás, a veszedelmes torokgyík gyógyító védőszentje), hogy segítsen neki a torokbaján, s szégyelli is magát, mert eddig nem imádkozott hozzá:
„félszáz évet megérjek, háladatlanul,nem is gondolva tereád”
A megrendítő egyszerűség rendkívüli művészi erővel kelti fel a hajdani kisgyermek bizalmát az áldás erejében. A vers végén már nem is az életmentést kéri tőle, hanem a halálba való bölcs belenyugvást, a méltóságteljességet.

PRÓFÉTAI MAGATARTÁS KITELJESEDÉSE

·         Egyértelműen a Jónás könyvében érkezik el Babits a prófétává válás végéhez. Itt hasonlóan a korábbi művekhez, megjelenik a menekülés, Jónás elmenekül Tarsusból, de a cethal gyomrában, (miután személyes hangnemben tárgyalt Istennel), rá kell jönnie, hogy ez az ő sorsa. Babits=Jónás.

·         Ninivébe megy, hogy a számára kinyilatkoztatott szavakat továbbadja az embereknek, de ők nem hallgatják meg, de Isten mondja neki, hogy „A szó  tiéd, a fegyver az enyém./ Te csak prédikálj Jónás, én cselekszem.”

·         Jónásnak, s a költőnek egyaránt rá kell eszmélni, hogy nem az ítélkezés az ő feladata, hanem a harc minden embertelenség és barbárság ellen. Még akkor is, ha a harc esetleg nehéz, vagy eredménytelen, „mert vétkesek közt cinkosaki néma”
Nyelvi archaizmus, patetikus és ironikus-komikus hangnem végig jelen van a műben! A harc kudarc, de egyben érték is!

Jónás imája

·         Érzi a halál sürgető közelségét,ezért kéri,hogy szólhasson „mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig”. Már ő szeretne élete végig próféta maradni!

·         A költészetét Gazda-Isten alakjára bízza.

Befejezés
Míg a Sziget és tenger kötet megjelenésekor Babits még elzárkózott a saját korának valóságától, elzárkózott minden embertelen cselekedet elől, addig személyiségének, művészi magatartásának változásával elérkezett a próféta szerep vállalásához. Olyan utat járt be, ami egy igazi nemzeti költővé tette, s ezért is mondhatjuk Ady mellett a kor vezető költőjének.

Kosztolányi:
„Az ő ünnepnapja akkor kezdődik ismét, hogyha (…) leül íróasztala mellé, melyre társai, a magyar költők föltekintenek, az írószékére, mely egyre jobban hasonlít a trónhoz.”