Jókai Mór romantikus elbeszélői szemléletmódja heroikus regénye A kőszívű ember alapján

Jókai
- Komáromban született 1825. február 18-án a család legkisebb gyermekeként.
- Gyenge testalkatú, túlérzékeny, beteges kisfiút a szülők szerető gondossága, féltő szeretete vette körül, s jellemének fő vonásai: a szelídség, az optimizmus, a hazaszeretet és a humanizmus.
- 12 éves kora után, nevelését későbbi sógora, Vály Ferenc komáromi tanár irányította, aki felismerve tehetségét, írót kívánt faragni belőle. Minden hajnalban öt órakor a lakására rendelte és nyelvekre, stilisztikai és retorikai ismeretekre tanította.
- Tagja lett Pesten a Tízek Társaságának, Petőfivel barátok voltak.
- 1848. március 15-ének egyik főszereplője volt. A Nemzeti Színházban találkozott az ünnepelt színésznővel, Laborfalvi Rózával, aki társaival a Bánk bán bemutatására készült, s a színpadon nemzeti színű kokárdát tűzött az író mellére. Ekkor lett belé szerelmes.
- Anyja ezért a szerelemért kitagadta (Rózának volt egy 10 éves lánya, aki egy másik színésztől született,és titokban, neveldében nevelték+ a lány 8 évvel idősebb volt Jókainál).
- Barátsága Petőfivel is megszakadt emiatt (ezt nem értem miért,bocsi), de a nő végig segítő felesége maradt, életének mélypontjain ő segítette túl a költőt,a szabadságharc bukását elviselni is csak így tudta, pedig majdnem öngyilkos lett. Ez után élete kiegyenlítődni látszott, az 50-es évektől egyre bekapcsolódott a politikai életbe, regényeit kiadták, anyagi gondjai megszűntek.

ÍRÓI MUNKÁSSÁGA:
- Jókai epikus művészete a szabadságharc bukása után, az 50-es években bontakozott ki. Akkor találta meg igazi írói hivatását, amikor mások elhallgattak. A reménytelenség sötét évtizedében hitet, vigasztalást vártak tőle az olvasók, s Jókai eleget is tett ennek a kívánalomnak.
- 1867 után írta legjelentősebb műveit. Ezek közül ki kell emelni A kôszívű ember fiait (1869), az 1848-49-es szabadságharc erős eszményítéssel megrajzolt "hőseposzát". - A kiegyezés után a magyar nemzeti kultúra nagy fellendüléséről ábrándozott Jókai.
 Művei, főleg regényei teremtették meg a mai értelemben vett olvasóközönséget.
- Élete folyamán ontotta műveit. Számtalan író és áramlat hatását fogadta be. (Nemcsak az angol és francia romantikusoktól - Walter Scott-tól, Dumas-tól - hanem Dickens-től, Victor Hugo-tól, Vernétől és Zolától is igyekezett tanulni.) Életműve mégis egységes, látásmódja korán kialakult.
-Korabeli hatásának titka, hogy azonosulni tud saját osztályával, és az olvasóközönséggel is.
-Fordulatos cselekménybonyolítás nélkül is nagyfokú feszültséget képes kelteni pusztán az előadásmódja révén.
-  A kőszívű ember fiai (1869) kiinduló helyzete, Ödön és Richárd kalandos utazása, a hármas szám s az, hogy a legkisebb fiú vállalja az áldozatot, a népmesék logikáját követi.)
- A különféle műfaji elemek vegyítése miatt regényeiben nem találunk egységesen ábrázolt következetesen viselkedő jellemeket. Jókai regényeinek legfeltűnőbb figurái kivételes testi-lelki tulajdonságokkal felruházott mesehősök, akik eltüntetnek minden akadályt az útjukból.

- Regényírói művészetének jellemzői:

·         Ő olyan újítást hozott az elbeszélő irodalomban, mint Petőfi a lírában.

·         Magyarországon akkor bontakoztatta ki a romantikát, amikor Európában már a realizmus terjedt el.

·         Cselekményvezetése: egyenes vonalú, fordulatos, kalandos, hatásos leírások a feszültségkeltés stilisztikai eszközeivel (ellentétek, felkiáltások, kérdések, fokozás, halmozás, indulatszavak), nyelvezete élőbeszédszerű, természetes, könnyed a fogalmazása, nem úgy, mint elődeinek nehézkes fogalmazása pl: Jósika Miklós; Eötvös József). - Nyelvezete magyaros, árnyalt, eleven, mely kiváló elbeszélő tehetséggel párosul. Gyulai Pál írta róla: "Valódi magyar hangsúly vezérli szófűzéseit"

·         Eszményített hősök, végletes jellemeket szerepeltet, jellemfejlődés nélkül. Egyéniségük mozgatója valamilyen eszmei megszállottság.

·         Az idealizált főhősök mellett atmoszférát teremtő nagyszámú mellékszereplő felvonultatása. Többségük a 19. századi Magyarország sokféle rétegét, szakmáját képviseli.

·         Élvezetes, elbeszélői stílus, gazdag szókincs, az élőbeszéd természetessége érezhető.

·         Különféle műfaji elemek vegyítése: anekdota, idill, életkép, példázat, mese, szatíra

·         Regényeit sajátos kettősség jellemzi: a romantika és a népiesség ötvöződik bennük
romantika: több szálon futó, fordulatos cselekmény, kiélezett konfliktusok, a hős jellemfejlődése.
népiesség: bensőséges idill, szentenciaszerű előadásmód

A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI

·         Jókai új művének előkészületeiről a Fővárosi Lapok számolt be 1868-ban: "Jókai Mór ismét egy nagy regényen dolgozik. Címe: Anya örökké. A forradalom idején játszik, s a nagy események végig vannak Következő év jan. 1-étől kezdték közölni végleges címmel: A kőszívű ember fiai. Ez a cím a vasakaratú apa végakaratából kitörő három fiú heroikus küzdelmét emeli ki.

·         Először folytatásokban jelent meg a Hon c. folyóiratban, s csak később vehették kezükbe a szándékosan 48 fejezetből álló regényt az olvasók.

·         Egyik novellájában, Az ércleányban fogalmazta meg azt a szemléletmódot, mely A kőszívű ember fiainak is meghatározó eszmei és poétikai elve lesz: "Írjunk mitológiát. Írjuk le az év eseményeit híven, valóan, mindent, ami megtörtént, minden csodálatost, emberfölöttit, nagyszerűt, amit láttunk, amit tapasztalánk, aminek szemtanúi voltunk."

·         A 1848-49-es forradalom és szabadságharc témáját az író több nagy terjedelmű regényben is földolgozta, de ebben a regényben emelkedett legmagasabbra a nagy romantikus elbeszélő művészete. Több művében is visszatért a reformkorhoz és a szabadságharchoz, hiszen ezeket az időket személyesen is átélte, tettekben is résztvevője volt a nagy eseményeknek. Jókainak az a szándéka, hogy megmutassa olvasóinak az igazi hazafi képét.

Jellemző

·         A regény eredetileg „családregénynek” indult, ahol a Baradlay család problémáit ismerhetjük meg, azonban a nemzet égető problémái hamar beárnyékolták az eredeti tervet.

·         A végrendelet következtében két világnézet ütközik össze, kristályosodik ki, mely meghatározza az író értékrendjét is: Baradlay Kazimir, az aulikus, Habsburg-hű, de magyar nép iránt nem hűséges apa és férj, valamint a fiaiért aggódó és a haza sorsáért is tevékenykedő anya.

·         A családon belüli összetűzés perspektívái kiszélesednek az egész ország küzdelmévé, sőt valósággal a jó és gonosz mitológiai harca játszódik le.

·         A tömörített eszmei erők feszültsége miatt válik e regény Jókai romantikájának, az ún. nemzetei romantikának a legtisztább alkotásává.

·         A történelem mitikus értelmezése tükröződik az időtechnikában. Sorsfordító korszakokban összetorlódik az idő, az emlékezet és a képzelet összesűríti az eseményeket. Az olvasó számára folyamatos cselekményláncnak hat a Baradlay Kazimir halálától a szabadságharc bukásáig és a megtorlásokig tartó történet, mely a befogadó logikája szerint 1848 kora telétől 1849 késő őszéig tart. Valójában azonban legkevesebb négy évet ölel át a regény. Jókai csak ritkán nyújt fogódzót, a történelemben jártas olvasó azonban tudja, hogy a mű elején lezajló nagyváradi megyegyűlés mintájául az 1845. december 15-i bihari közgyűlés szolgált. Az évek múlására utal az is, hogy Ödön gyermeke a szabadságharc bukásakor már három éves. 

·         Az olvasó azonban mindezt nem érzékeli. Budavár ostroma mint a regény egyik csúcspontja négy fejezetet fog át. Három napba sűríti viszont a Bécsből a Kárpátokon át hazatérő Richárd kalandjait az író.

·         A mitikus szemléletmód következménye, hogy valóság és fikció szervesen egybeolvad. A szereplők között találunk történelmi alakokat, egy-egy epizódban feltűnik Görgey, Kmetty, Mészáros Lázár, Henczi, Kleinheincz. A Baradlay fiúk megrajzolásához sokan szolgáltak mintául. Ödön figurájában Beöthy Ödön, Irányi Dániel élettörténete és jellemvonásai figyelhetők meg, Richárdéban pedig Lenkey századosé és Dessewffy Lajosé. Jenő felvette az író egyes jellemvonásait, de alakjának megrajzolásában a könyvélmények és Szacsvay Imre sorsa is szerepet játszott. Özvegy Baradlay Kazimirnét főként édesanyjáról mintázta Jókai, de a hősszívű anya gyakran feltűnt az egykori tudósításokban is. A mellékalakok közül Boksa Gergő Rózsa Sándorral mutat rokonságot. Az író élclapjaiból került át a regénybe Tallérossy Zebulon és Mindenváró Ádám.

·         A történeti események közül szerepel az 1848. március 13-i bécsi forradalom, a magyar parlamenti küldöttség március 15-i bécsi látogatása, a bécsi munkáslázadás leverése, a december 11-i kassai vereség, az 1849. április 6-i isaszegi csata, majd április 21-én Budavár visszafoglalása.

·         A részlet kidolgozásában nagy szerepet játszott, hogy Jókai személyesen is ott volt pl. Budavár ostrománál, a B. család konfliktusát pedig a Tisza családról mintázta, így valósul meg a művészi igazság, a legfőbb követelmény.

·         Műfaja, talán már prózában írt eposz, a hit és lelkesedés hőskölteménye, amely nemzetek sorsaira hat. Hőseit már nem a polgári realizmus eszközeivel, hanem szenvedéllyel és eszmei erővel jellemzi, olykor emberfelettinek tűnnek. Mindhármójuk sorsában, eltérő módon ugyan, de bekövetkezik a romantikus fordulat.

·         A história nemcsak hátteréül szolgál, hanem alakítja is a középpontban álló Baradlay család és a velük kapcsolatba kerülő személyek sorsát.

·         A fiúk sorsának alakulása jelzi Jókai értékrendjét és utal az író hőseihez való viszonyára. A legfontosabb érték a haza iránti cselekvő hűség, a polgárerények elsődlegessége a magánemberével szemben.

·         A legidősebb, Ödön azonnal indul a pétervári diplomácia szolgálatából, amint anyja levelét megkapta. Másik két fiáért zöldséges kofaként öltözve járja meg Bécset. Richárdot a haza „az örök anya” nevében szólítja fel szökésre. Jenőt sikerül a legnehezebben kitépni az ellenség kezéből. Császári hivatalnok, tisztánlátását elhomályosítja a bürokrata szemléletmód. Elüt testvéreitől, nincs olyan arányokra növelve. Végül mégis ő emelkedik a legmagasabbra, a váratlan fordulatban, mikor Ödön bátyja helyett odaáll Haynau bírósága elé.

·         A romantikus jellemábrázolás abban a két alakban éri el csúcspontját, akiket Jókai szimbólumként állított a jó és rossz konfliktusa fölé. Az özvegy Baradlyné a szabadságharc korabeli anyák fő jelképe, Alphonsine a romboló szenvedélyű démon. Kivégzésén elismeri ördögi természetét, és azonosítja magát a jogos bosszú képviselőjeként.

·         Az értékrend meghatározza a női szereplők karakterét is. Lánghy Aranka és Lindenwall Edit - Ödön és Richárd menyasszonyai - feleségei - közös jellemvonása, hogy tiszták, szerények és hűségesek szerelmükhöz.

·         A főszereplők pozitív illetve negatív jelleme keltette feszültséget az író a mellékszeplők kedélyes jellemével egyensúlyozta ki. (Tallérosy Zebulon). Az alakok sokszínűségéből és a patetikus – érzelmes – tragikus - komikus jelenetekből alakul ki a jókai regényekre jellemző „esztétikai kompozíció”

·         A legfőbb kompozíciós erő a főszál esztétikai összeolvasztása a meglepő, nem odaillő részletekkel.

·         Jókai számára 1848-49 olyan szellemi és erkölcsi tőkéje a nemzetnek, amelynek évszázadokra be kell vonulnia a magyar történelmi mitológiába, ahonnan nehéz időkben is erőt lehet meríteni. Abba a mítoszvilágba tartozik, ahol hősök, áldozatok, ahol megpróbáltatások vannak. Ezért a forradalomról és szabadságharcról emlékezve arról szól, ami benne felemelő.

·         A történelemértelmezés azonban túlemeli A kőszívű ember fiait a család-, a lélektani vagy kalandregény műfaján, s a mítoszt leginkább kifejezni képes eposz felé közelíti. Az eposz mindig egy egész nép életére kiható nagyjelentőségű eseményt dolgoz fel, mely a túlvilági elemek bekapcsolásával kozmikus méretűvé válik. 

BEFEJEZÉS
A Magyar Szabadságharc a jó és a gonosz egyetemes vetélkedése:
Az egész világ két táborra oszlott, s küzd egymással a felülkerekedésért.
A regényt át- és átszövik az ismétlődő motívumok.
A hősi műfajra utal a két nemes ellenfél, Richárd és Palvicz Ottó háromszori párbaja
Az eposzi formába öntött mitikus történelemszemlélet eredménye, hogy a múlt, az elbeszélés tárgya mindig eszmény, követendő példa. A 1848-49-es események legfőbb tanulsága és értéke a nemzeti összefogás. A haza hívó szavára nemre, fajra, életkorra, társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki védte az országot. A nehéz időkben" egy emberként álltak a nemzet mellé.
Az eposz műfajának sajátossága, hogy mindig viszállyal kezdődik és megbékéléssel fejeződik be. Baradlayné megbékél férje szellemével Richárd amnesztiája után, Jenő önfeláldozása megteremti a családi békét. A világosi fegyverletételt követően a hősök átlagemberekké válnak.
A múlt felidézése, az érzelmesség, a fantasztikus képek felsorakoztatása és a rendkívüli tájábrázolás miatt tökéletesen megfelel a romantika követelményeinek.
Történelmi regényként méltó emléket állít a 48/49-es szabadságharcnak.