Elbeszélői módok és nézőpontok Kosztolányi Dezső Esti Kornél című kötetében

Bevezetés:

·        Kosztolányi Dezső a Nyugat legendás első nemzedékének írója, költője. Számos műfajban kiválót alkotott. Volt költő, novellista, regényíró, tanulmányok és cikkek szerzője, újságíró, műfordító.

·        Erkölcse a szépség volt, írásait távol tartotta a politikától, művészetét a művészetnek szentelte.

·        1885-ben született, Szabadkán. Unokatestvére Csáth Géza volt.

·        A budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar-német szakra. Itt ismerkedett meg Babitscsal, Juhász Gyulával.

·        Első verseskötete a „Négy fal között” 1907-ben jelent meg, amelyről Ady elmarasztaló kritikát írt.

·        Ezután a Nyugat rendszeres munkatársa, az igazi sikert, a „Szerencsétlen kisgyermek panaszai” kötet hozta meg.

·        1913-ben elvette a fiatal színésznőt, Harmos Ilonát, akitől Ádám nevű kisfia született meg.

·        Szájrákjával évekig harcolt, és utolsó szerelme után Radákovich Máriával (Szeptemberi áhítat) 1935-ben halt meg.

Kötet

·        Az „Esti Kornél” című kötetben jelenik meg, mely 18 fejezetet tartalmaz. Az 1936-os Tengerszem című kötetben Esti Kornél kalandjai címen még 17 novellát írt.

·        Bár a magyar irodalom egyik leghatásosabban felépített novelláskötete, műfaji besorolása nem pontos. Maga az író útirajznak, életrajznak és regénynek nevezi, de valahol a novellafűzés és a regény között helyezkedik el. „Ami egy költőhöz illik: töredék.”

·        Bár az első fejezetben elmond egy fiktív történetet, ami a novellák összekapcsolását szolgálta, igazából nincs egységes kompozíciójuk, Kosztolányi előzetes terv nélkül dolgozott, és szándékosan laza szerkezetű művet akart megalkotni.

·        Ezt magyarázza a 10 év, amely az első és az utolsó novella megírása között eltelt. Eközben, Kosztolányi életszemléletével Kornél mondatai is változtak.

·        A történet szerint, az író és Kornél egy időben születtek, és gyerekkoruk óta ismerték egymást. Barátok voltak, együtt nőttek fel. De 30 éves korában az író megelégelte Kornél gyerekes viselkedését, a sok bajt, amibe belekeverte, és megszakította vele a kapcsolatot 10 évig. Aztán egy szeles tavaszi napon eszébe jutott, és elhatározta felkeresi. Találkozásuk alakmával döntötték el, hogy olyan könyvet alkotnak, amit együtt írnak, és Kornél kalandjairól szól.

·        Az egységteremtést szolgálta a novellák beszámozása, de valójában ezek önálló történetek, az összefüggések nem mindig következetesek, mintha az író maga is elfeledkezne arról mit írt korábban. Pl: első fejezetben: gyerekkoruk óta ismeri, hatodikban: csak felnőttként találkoztak.

·        Kosztolányi lírai impresszionizmusa itt is fellelhető, ezzel a technikával tudta bemutatni a világ meglepő, mulattató, hamis, szép vagy megható görbületét Kornél kalandjain keresztül. Sejtetőn bemutatva, ám annál maradandóbban marad az olvasóban a kaland, és az ott megismert világ. Ez teszi élővé, izgalmassá a legbanálisabb ötletekből csírázó novellákat is.

Esti Kornél

·        Arról hogy kicsoda Esti Kornél, az első fejezetben kapunk választ. Alakja rejtélyes. Szoros kapcsolatot mutat Kosztolányival, mégsem nevezhetjük hasonmásának. Inkább az író alakmása, énjének egy része, alter-egoja.

·        Itt éli ki mindazt a lázadást, féktelenséget, amit az író kénytelen volt a társadalmi konvenciók miatt elfojtani. Személyiségének lényege az, hogy ő teheti meg korlátok nélkül mindazt, amit az író szégyellne megtenni a hétköznapi határok között. Ezt igazolja az is, hogy Esti és Kosztolányi egy napon, egy időben születtek. Ott volt vele élete kezdetétől, folyamatosan. (Sok kritikus Esti néhány tulajdonságából Csáth Gézára ismer)

·        Esti Kornél összetett alak, riasztó és igéző, jó és rossz, romboló és teremtő hajlamok élnek benne, figurája alkalmat teremtett Kosztolányinak arra, hogy a világ és az élet dolgait játékosan, ironikusan, eltúlozva és sajátos nézőpontból mutathassa meg.

·        Az első fejezetben, ahol útnak indítja Kornélt, „testvérének és ellenségének” nevezi. Az itt ráaggatott cinikus vásottság és gátlástalanság nem folytatódik a következőkben. A legtöbb történetben a szereplő énjének vonzóbb, emberségesebb énjének parancséra cselekszik. 

·        Alapjául vette a Freud-i mélylélektant, az ösztönlény és a tudatos lény szembeállítása nagy szerepet játszott a megszületésében.

·        Esti valójában nem önálló jellem, nincs folytonossága, de nem is csak az írós szócsöve.

·        Mind a ketten írók, de Kornél, az első fejezetben is elmondta, hogy nem mint író, hanem mint hős akar szerepelni a művekben. Te tedd rá a nevedet. Viszont az én nevem legyen a cím. A címet nagyobb betűvel írják. (I. fejezet)

·        Olyan hasonmást alkotott, aki ifjúságát képviselte, akit felnőttként eltemetett, és most a halálhoz közeledve, 40 évesen, (ez dantei allúzió) kénytelen volt újból szóhoz engedni.

Elbeszélői nézőpontok

·        Elbeszélői nézőpontnak nevezzük azt, hogy az elbeszélő művekben az eseményeket az elbeszélő, a narrátor, mindig az általa választott nézőpontból jeleníti meg.

·        Ki beszél? – nyelvi, nyelvtani vonatkoztatásban vett nézőpont. Szám, személy, szóhasználat.

·        Ki és hogyan értékel? – ideológiai nézőpont, értékelési pozíció. Mennyire engedi az olvasó, hogy a saját vagy más véleménye befolyásolja az olvasót.

·        Ki és honnan lát? – vagyis az elbeszélő helyzete az elbeszélt eseménysorhoz képest.

·        A kötetben az elbeszélői nézőpont nem állandó. Három csoportba osztható.

1.     Közvetett belső magánbeszéd: A narrátor rekonstruált monológja. Az első fejezetben az ismeretlen elbeszélő mesél. A történetmondó szereplő hatáskörét vállalja magára. E/1-ben beszél, és részese a történetnek. Ez a beszéd néha szubjektív, de csak elszórtan. Tisztán csak a második fejezetben van, utána keveredik a szereplők belső szemléletével.

2.     Esti Kornél is mesél, E/1-ben. pl. a 12. fejezetben. Nem teljesen veszi át az elbeszélő szerepét, de németországi kalandját Kornél szavaival írja le. A legnagyobb különbség a névtelen elbeszélőtől, hogy mindig értelmezi az eseményeket. Kosztolányi az emberi lét megmagyarázóját látja Estiben, az lét egészét igyekszik minősíteni.

3.     Nem lehet eldönteni ki az elbeszélő. E/3 és külső nézőpont jellemző. pl.: 10. fejezet.

·        A címszereplő tehát mindig csak másodlagos történetmondó, akár főszereplőként (itáliai nyaralás), tanúként (8. fejezet, Mogyoróssy Pál-ról) akár egyáltalán nem vesz rész a történetben (10. fejezet, Zsuzsika).

·        Kosztolányi olyan taktikát vet be, hogy Kornélból, a főszereplőből elbeszélőt csinál, majd újra visszaváltoztatja szereplővé, hol kívülről, hol belülről látatja. Ez ahhoz vezet, hogy nem tudjuk eldönteni Esti értékrendje mennyiben fedi Kosztolányiét, vagy a történetmondóét.

·        Az író Esti alakjának megalkotásakor felhasználta saját élményeit és másokét, írásaiban tehát nehéz meghúzni a határt az író és hőse között.

·        Az eredeti Vörös Ökör című novellában - mely Esti gyermekkorát villantotta fel - pedig még a Kosztolányi Dezső név szerepelt, de mire a műbe II. fejezetként belekerült, Esti Kornéllá vált. Ezzel Estinek története lett, nőtt a figura teherbírása, jöhettek az újabb történetek. 

Befejezés

·        Kosztolányi az emberi természet és lélek nagy ismerője. Számára szinte nincs titok, ha valaki teljes személyiségét kívánja föltárni. Ennek egyik legszebb művészi dokumentuma az Esti Kornél novellaciklus.

·        Itt is az ambivalenciát mutatja be, ami szerint egy lélekben, egy tudatban létezhetnek egymással ellentétes érzések és gondolatok.

·        Az élet nagyszerűségét és igenlését hordozzák művei. Igaz feltűnik az élet rossz részei, de ellenpontként a szépség és gazdagság is.