Bevezetés
·
A 19. századi Oroszországban nem volt művelt polgárság. A cári
rendszer elleni harcban, ez a lehetetlen társadalmi helyzet jó témát adott az
irodalomnak.
·
A 19. sz. első felében, az orosz irodalomban két irányzat élt a
romantika és a realizmus, melynek kiemelkedő mű neme az epika volt. Az első
felében alkotó írók műveikben ezt a kettőt vegyítették (Puskin, Gogol), a
második felében pedig a realisták (Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov) törtek be
az Európai irodalomba.
·
Fő témája az orosz vidék sivársága, valamint a „fölösleges
ember” üres, elhivatottság nélkül élt élete. (Anyegin)
Lev Tolsztoj
·
Az orosz irodalom legnagyobb lángelméje. Homéroszhoz,
Shakespeare-hez, Goethe-hez hasonlítják.
·
1828-ban született, Jasznaja Poljanában, és itt is nő fel,
rokonai segítségével, miután szülei meghaltak.
·
Azután vált igazi íróvá, miután belépett a seregbe. ’62-ben
elveszi Szofja Andrejavna Berszet, aki 16 évvel volt fiatalabb tőle.
·
Termékeny esztendők követik a házasságot. Ekkor írja a Háború és
békét (1863-69), ami a 19. század legnagyobb regényévé vált, valamint az Anna
Kareninát.
·
1889-99 között megszületett a „Feltámadás” című harmadik nagy
regénye, amelyben az erkölcsi felemelkedés és megtisztulás szerepel.
·
Nagy irodalmi hagyaték maradt utána. Főszereplőit sokszor a
saját önarcképére mintázta, de sosem teljesen. „…az 500 figura úgy született
meg, hogy önmagát törte 500 részre” (Karinthy)
·
Írt novellákat, regényeket, kisregényeket (Ivan Iljics & the
Parazol), drámákat.
·
Az egész világon élő emberiséget akarta boldoggá tenni. Azt
vallotta, hogy a világ erkölcsi javulását csak az egyes emberek megjavulása
hozhatja el. Elítél minden erőszakot és vagyoni különbséget. Bízva hitt a
szeretet erejében. Sajátos világszemléletét, ami nagy hatással volt a kor sok
emberére tolsztojanizmusnak nevezzük.
·
1910-ben halt meg tüdőgyulladásban, Asztopovónál.
Anna Karenina
·
Az irodalomtörténetben a férfi-nő viszony a kezdetek óta kedvelt
téma. Viszont a női lét szűkösségének, házasság utáni életnek a bemutatása csak
a 19. században vette kezdetét. Három kiemelkedő alkotást tudunk ide sorolni.
Faulber „Bovaryné”ját, Tolsztoj „Anna Kareniná”ját, és a magyar realista,
Németh László „Iszonyá”t. Közös bennük, hogy női főhőseik kísérletet tesznek
arra, hogy az általuk valamilyen szempontból szűkösnek ítélt életkeretek közül
kilépjenek. Emma, Anna és Nelli mind valamilyen tabuval szegülnek szembe, majd
valamiféle igazságszolgáltatásként el kell viselniük a tabu megtörésének
következményeit.
Keletkezés:
·
A női egyenjogúság, házasság és válás problémája egész Európát
foglalkoztatta ebben az időszakban. Számos könyv jelent meg az 1850-es évektől
kezdődően, amely a nők egyenjogúságával foglalkozik, közülük többet maga
Tolsztoj is olvasott.
·
Újraolvasta Puskin műveit, és egy fogadáson, találkozott Puskin
lányával, akinek megjelenése nagy hatással volt az íróra, később Anna külsejét
róla mintázta meg.
·
Valós esemény is ihlette: Jaszna Poljana közelében egy asszony,
szerelmi fájdalmában a vonat elé vetette magát. Tolsztoj látta is a testet, az
eset sokáig nyomot hagyott benne.
·
Tolsztoj a regényt 11x írta át. Az első változatban Anna elődje
szexuálisan túlfűtött asszony, aki csak saját élvezeteit kereste, miközben két
férfinak az életét is tönkretette. Később döntött amellett, hogy a nő egyéni
tragédiáját teszi a középpontba, önmegvalósítása elérése során.
Elemzése
·
Többszólamú (polifón) realista regény, jól megkomponált
architektúrája van a szövegnek, amelyben a szereplők személyiségének, élethelyzetének
és magatartásformáinak hasonlóságai bonyolult mintázatot alkotnak.
·
Tolsztoj különös érzékkel ábrázolta a boldogságra törekvő fiatal
nő tragédiáját, akit a nagyvilági erkölcs kerget pusztulásba. A boldogságot,
mint pozitív érzelmek által meghatározott érzelmi mentális állapotot az ember
szabadságának függvényében értelmezte. Szerinte az embernek tudni kell, mit
akar, annak érdekében, hogy a felsőbb akarat által benne kiszabott fejlődési
irányt felismerje, és szabad önteremtése révén azt keresztülvigye a világon.
·
A regény átmenet a realista és modernista stílus között.
Egyrészt az elbeszélő valós képet fest a szereplők koráról, életéről, másrészt
Anna gondolatainak szabad áramlása elővetíti a későbbi tudatfolyam-regények
narrációját.
·
Ez a regény is, akárcsak a Háború és béke egyetemes témával
foglalkozik. A boldogság keresésének problémáját olyan összefüggésrendszerben
vizsgálja, amely nem a történelmi idő és az adott társadalom függvénye.
·
Mottója Pál apostol leveléből való: „Enyém a bosszúállás, és én
megfizetek.” Tolsztoj sajátosan gondol a bűn és bűnhődés fogalmára. Anna nem
tudja eldönteni, hogy bűnös-e vagy bűntelen, a személyes bűntelenség tudatát
megrendíti a társadalmi bűnösség érzete.
·
,Anna Karenina’ első mondata szerint „A boldog családok mind
hasonlók
egymáshoz,
minden boldogtalan család a maga módján az.” A boldogtalan
család
bemutatását az Oblonszkij család története indítja, ahol Sztyepan Arkagyics
Oblonszkij herceg és Dolly majdnem szakításhoz vezető összetűzésének
megoldásában éppen Anna vállalja magára a békítő szerepét.
·
A műben minden szereplő sajátosan értelmezi a szabadságot. A
legszabadabban talán Oblonszkij, aki
ösztönösen él, és cselekszik, de öntudatlanságának következtében nem ismeri fel
az abszolút szabadságot, és nem bontja fel megromolott házasságát.
·
Dolly
a legkevésbé szabad. A követelő társadalmi normák követője, és
nem léphet túl a családanya szerepen
·
Az ő konfliktusok fénye világít rá a kettős erkölcsre, hogy a
kor felfogása szerint egy házasságban más-más kötelessége vannak a nőnek és a
férfinak. Anna megbocsájtást, felejtést tanácsol Dolly-nak, és ezzel a
tanáccsal azt mondja, a nő feladata a társadalmilag elfogadott látszat
fenntartása. Míg ő maga éppen ezek ellen küzd.
Miért küzd Anna?
·
Anna elutasítja a társadalomban fellelhető erkölcsi képmutatást,
elég bátor ahhoz, hogy szembeszálljon a társadalmi normákkal. Benne nem csupán
a vágy él az elérhetetlen boldogság után. Ő kész mindent valóban feláldozni a
boldogságáért a saját törvényei szerinti teljesség nevében.
·
Ennek megoldási módja az erő és energia, amely az élet
megsemmisítésére
tör azután, hogy felismeri annak rosszaságát és
elviselhetetlenségét.
·
Már a bál után érzi, tudat alatt, hogy sorsa megpecsételődött. A
lehetőség a kiugrásra elérkezett, a fiatal tiszttel, Vronszkijjal.
Mindkettőjüket egyszerre keríti be a szenvedély. Ám az ő szerelmük nem a testi
élvezetek beteljesítésére, hanem a házasság hazugságainak széttörésére irányul.
A szerelem beteljesülése Anna esetében a pusztulás kezdetét jelenti, elmúlik
vele szerelmük mámoros, emelkedett korszaka.
·
Ezekben az időkben mondhatjuk Annát „boldognak”? Kettőjük
időtlen szerelme, amely sem múlttal, sem jövővel nem rendelkezik kétségeket
hagy. Fiát el kellet hagynia, ám férjétől is megszabadult. Megtette a nagy
lépést, kiszakadt abból amitől menekült, és Vronszkijjal járja be Európát. Anna
tetteit a szenvedéstől való menekülés és a minden mást kiszorító szerelmi
boldogság irányítja. Mégis, elérte-e ezt a boldogságot?
·
A világ amelyben Vronszkij én Anna él, nem tűri a hiteles,
tiszta döntéseket. Mindennek mögöttes szándéka van, és lassan rájönnek, hogy a
társadalom elfogadhatatlannak találja együttélésüket.
·
Vronszkij egyre inkább félti szabadságát a „komor, terhes
szerelemtől”, Anna pedig ellenkezőleg: Minél szorosabbra akarja fogni a
köteleket, így akar boldog lenni, de minél inkább ezért a boldogságért küzd,
annál jobban taszítja el Vronszkijt, és mélyíti el saját kétségbeesését.
(„Szeretetet akarok, s az nincs. Tehát mindennek vége.”)
·
Anna egyetlen valós boldogságforrása Szerjozsa, akit a végsőkig
imád, jobban mint a valós szerelemből születet kislányát. De Vronszkijjal való
szerelme őt is elszakítja Annától.
·
Érdekes megvizsgálni a szabadság kérdését Karenin szemszögéből
is. A „derék hivatalnok”, felesége tabukat döngető bejelentése után is csak a
normák között mozog, méltósággal fogadja. Korlátait a legmegalázóbb
helyzetekben sem képes meghaladni, ebben a szenvedélyek nélküli, nem-emberi
létben nyomorog, úgy, hogy tudomást sem vesz róla.
·
Anna abból a társadalmi konvencióból akar szabadulni, amelyben Vronszkij
még mindig él. Mindketten eltévednek érzelmeik labirintusában. Kettőjük
kapcsolatában Anna az erősebb fél.
·
A tragédia nem a szerelemben, hanem a hősnő szívében történik.
Anna szerelmére nem méltó Vronszkij, és erre ő nem jön rá. A tragédia abban
rejlik, hogy Vronszkij szerelmét vélte élete sorsának, boldogsága forrásának.
·
Anna érzi, hogy várja őt egy büntetés, és nem próbál kitérni
előle. A lelki káosz kiútjaként, teljes magányában meghozza a döntés, véget vet
az életének. A végső lépés után rádöbben tettének értelmetlenségére, de
visszaút már nincs. Tolsztoj kegyelmez neki, és a megbánás eléri Anna szívét az
utolsó pillanatban: „Óh Uram, bocsáss meg mindent!”
Anna képes volt saját törvényei szerint élni, megtette a
szükséges lépéseket, hogy átélhesse a valósnak hitt szerelmet az életében. De
szabadságát így veszítette el, mert az egyéni érdekeket mindenek fölé helyező
szerelem olyan bonyolult függőségi viszonyba hajszolta, amelyből nem volt kiút.
Levin
Annak ellenére,
hogy a címadó szereplő Anna, nem csak ő a főszereplő. A regény eszmei
központján Anna és Levin jelentik. Nem a boldogság és szabadság keresés két
különböző útját mutatja be Tolsztoj a két történetszállal, hanem két oldalról
közelíti meg a témát.
·
Levin,
a fiatal vidéki nemes földesúr a története ellenkező irányú, mint az Annáé. Személyes boldogtalanságának a mélyéről indul útnak, önmaga keresésével ér egyre feljebb, egészen
az erkölcsileg megalapozott világlátás tisztaságáig, s jut el a boldog házasság révébe
·
A regényben Anna képviseli a várost, míg Levin a vidéket. Ő a
józanész és természetességet tartja fontosnak, ehhez képest pedig a városi élet
hamis és mesterkélt. Vidéken kialakított élete lehetővé teszi a „szabadság”
kiélését számára, a munka, gondolkodás szabadságát, amely nélkül képtelen lenne
élni.
·
Levint az autentikus élet, harmónia iránti törekvés irányítja.
Keresi az „egész-séget”.
·
Kutató, kérdező ember, útját emelkedés és lehanyatlás jellemzi.
Az elején kapott kosár után próbál a munkájára koncentrálni. Élete akkor vesz
boldog fordulatot, mikor a benne rejlő szeretet legyőzi a büszkeséget.
·
Anna boldogságkeresése külső dolgokból adódik össze, Levin,
folyton gondolkodó személyiségével a belső boldogság, harmónia keresést mutatja
be.
·
Akkor ér el belső útkeresése legsötétebb szakaszához, mikor
külső élete legboldogabb. Feleségét szereti, gyereke fog születni, de ő nem tud
elvonatkoztatni. Választ akar kapni a kételyeire, tudni akarja az élet
értelmét. Lehet-e tartós boldogságban élni a végesség tudatával? „Nem tudva mi
vagyok, s miért vagyok itt, lehetetlen élnem. „
·
Ezt az evődést hirtelen felismerés szakítja meg, egy paraszttal
való beszélgetés során. Levin arról az igazságosan élő, lélekre, és Istenre
hagyatkozó magatartású emberről szól, akit ideálisnak ítél. A paraszt erre az
válaszolja, hogy ők így ismerik Levint. Erre indul el valami folyamat a
férfiban, aminek a végén úgy érez, mintha „megtudott volna valamit”. Ez a belső
megnyugvás, felismerés hozza el Levin számára a kutatott boldogságot.
„Megértettem az erőt, amely nemcsak a múltban adta az életemet, de most is
adja. Megszabadítottam magam a csalástól, megismertem a gazdát.”
Befejezés:
Az ”Anna
Kareninában” Tolsztoj nem egyszerűsíti le a boldogságkeresés kérdéseit – hogy
miként éljen helyesen, boldog és jó állapotban az ember, ha tudja, hogy minden
véges, meg kell halnia. Hanem végigköveti hősei vívódásának útját.
Anna bűntudata elől
nem tud menekülni, és el is éri a végső bűnhődés, amely elől sosem próbált
kibújni. Levin is bűntudattal él, mégpedig a társadalmi bűnösség tudatával.
Anna bűnhődik, Levin kimenekül az elveszettségből.
köszi a tételt, hajnali egykor igazi felüdülés az ivan ilijics & the parazolt olvasni ^^
VálaszTörlésKöszi a tételt, cukik vagytok, ezer hála érte <3
VálaszTörlés