Az alapeszme és emberideál megjelenítése Zrínyi Szigeti veszedelem c. eposzában

BEVEZETÉS
Zrínyi:
1620-1664

·        Csáktornyán született, hamar árván maradt, nevelője Pázmány Péter lett, így Habsburg-hű és katolikus nevelésben részesült.

·        Jezsuita iskolába járt, később részt vett a török elleni harcban.

·        Felesége Draskovich Mária volt, hozzá írta első verseit, amelyek később az Adriai tengenek Syrenaia című kötetben jelent meg.

·        Jelentős hadvezér volt, 1663-ban a déli végek főparancsnoka lett, 64 telén hadjáratott vezetett.

·        A XVII. századi főúri barokk irodalom legjelentősebb képviselőjévé vált Magyarországon.

·        Jelmondata: Jó szerencse, semmi más.

·        Zrínyi más művei:

1.Tábori kis tracta
egy katonai kézikönyv, mely a hadszervezet kérdéseiről beszél
2.Vitéz hadnagy
a katonai magatartás ideális jellegének megfogalmazását célozza
3.Mátyás király életéről való elmélkedések –
 nemzeti királyra és abszolutizmusra van szükség
4.A török áfium ellen való orvosság
műfaja politikai beszéd, melyben a jövőbeli cselekvésekkel
kapcsolatban tesz javaslatokat, tanácsokat. Összefogásra serkenti a magyarokat. Állandó végvári rendszer és nemzeti hadsereg.
5.Adriai tengernek Syrenája - groff Zrini Miklós (1651, Bécs)- Tassot nevezték a Tirrén-tenger szirénjének. A Szigeti veszedelemben a szirén negatív értelmű (XII./81.)

Történelmi háttér

·        Zrínyi 1646/47 telén írta meg a Szigeti veszedelem című művét, és ezzel a barokk legjelentősebb képviselőjévé vált Magyarországon. - A megírás körülményeiről a 9. ének első négy versszakában számol be: az alkotáshoz szükséges nyugalmat állandóan megzavarja a kanizsai török. Az első magyar nyelvű eposz saját korában viszonylag ismeretlen maradt, műfajtörténeti szempontból mégis felváltotta a korábban uralkodó históriás éneket.

·        A prózai bevezetőjében amellett, hogy a magyar nemességnek dedikálja a művét, ismerteti a megírás körülményeit. Fő üzenete: a törökkel való szembeszállás lehetősége, és az összefogás szükségessége.

Műfaji minták:
Forrásai közül kiemelkedik az ún. naiv eposzok, a Gilgames-eposz, homéroszi eposzok (bár az önkritikus Zrínyi nem szívesen hasonlítgatta magát Homéroszhoz), valamint Vergilius Aeneise. A középkor: frank, orosz, breton, német mondakörök.
A barokkból,Tasso A megszabadított Jeruzsálem című műve.
Zrínyi-album: Ebben az ostrom eposzi eseménynek van beállítva, azzal, hogy a kereszténységet védték, az erkölcsi győzelem Zrínyiéké.
Azért ezt választotta, mert a barokk eszmény ezt tartja a legmagasabb rendű műfajnak.

Téma: Szigetvár 1566-os ostroma (dédnagyapja emlékének állít emléket).
A majdnem másfél évszázad egyrészt teret ad az írói szabadságának: nem feltétlenül követeli meg a tört.-i hűséget + a történelmi esemény még él az emberekben.
  Alapkoncepció: a magyarság múltbeli sikerei Isten ajándékai, de a magyarok hálátlanok voltak, bűnbe estek, így Isten büntetése a török támadás. Isten kilátásban helyezi a büntetés feloldását is, ha megtérnek a magyarok. Az óriási török létszámmal szemben a szigeti védőseregben igen kiváló erények testesülnek meg, ezért a magyarság pártjára vonja Istent.

AZ EPOSZ
Az eposz az epika mű nemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény, amelynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse egy közösség sorsára nézve jelentős tetteket visz véghez.
Az eposz kialakult szabályrendszere, kellékei és műfaji követelményei komoly elvárásokat állítanak egy-egy művel szemben. A Szigeti veszedelem szerzője részben ezeknek eleget téve, részben túllépve rajtuk, magyar viszonyokra alkalmazva használja őket.
Eposzi kellékeket használja, de részben átalakítja őket: Állandó jelzők csökkenése. A hagyományos értelemben nincs állandó eposzi jelző, szereplői azonban megőrzik az eposzi hősök nagyformátumúságát. Jellembeli változás csupán a két főhős esetében figyelhető meg. Zrínyi és Szulejmán szultán azonos erkölcsi szintről indulnak, a török vezérből azonban zsarnok lesz, Zrínyi viszont megdicsőül. A segélykérés, invokáció az eltérő kultúrkör miatt Szűz Máriához szól (kereszténység, pogányság szétválasztása, az ország keresztény elkötelezettségének hangsúlyozása. Propozícióban derül ki a heroizált Magyarországnak tulajdonított „Európa védőbástyája” szerepe, és hogy az ország a keresztények és pogányok hadszíntere. Az enumeráció a hagyományokat követve ábrázolja a törökök számbeli fölényét, ezzel erősítve a heroizmust, de egyben megjelenik a kevés magyar közt lévő keresztény összetartás, és a zilált török had közti különbség. Isteni közbeavatkozással többször is találkozunk. A művet keretbe zárva ( ez elején a török támadókat isten büntetésként küldi, a mű végén pedig a mennyei és pokolbeli seregek is bekapcsolódnak). Angyalok szerepeltetése (pl. Mihály arkangyal leszáll a pokolba és Szulimánt a magyarok ellen szítja; a végén Gábriel vezetésével angyali légió viszi lelküket a mennyországba). Másrészt pedig több köztes szakasznál is megjelennek (pl. a feszület meghajlása Zrínyi előtt). Megmaradnak a nagy terjedelmű epikus hasonlatok. A figyelmen kívül hagyott eposzi kellékek közül meg kell említeni, hogy nem hexameterben, hanem ütemhangsúlyos verselésben íródott, mind a nyelvtani sajátosságok, mind az üzenet erősítése érdekében. Elmarad még az in medias res kezdet, helyette a mű közel egyharmadát kitevő propozícióval kezdi.

Az alapeszme megjelenése:

·        Zrínyi korára a magyarság kifáradt az állandósult törökellenes harcokban. A politikus, költő Zrínyi dédapja szigetvári harcának (1566) megjelenítésével példát akart állítani kortársainak. Üzenete az a paradox tétel, miszerint a kisebb létszámú, de erkölcsös magyarság képes legyőzni a túlerőben lévő, a zsarnoki erő által összetartott török sereget.

·        A magyarság morális züllöttsége vívta ki az Isten haragját. A kereszténység, tehát az  egységes hit által összekapcsolt szigeti védők,  győzedelmeskedni tudnak, a heterogén értékrendű török sereg fölött. Erkölcsi győzelmet aratnak.

·        Zrínyi és a magyarság összeforrott, erkölcsös közösség; a mű végére széthúzóvá váló török sereg ellentéte. De ellentétei az író Zrínyi kora magyarságának is, és megvalósítói is azoknak az eszméknek, melyeket a költő–hadvezér prózai munkáiban kifejt.

·        A magyarok bűnösen éltek, elárulták Istent. Háládatlanok voltak a múltbeli sikerek (honfoglalás, megtelepedés, katonai győzelmek) ellenére, ezért Isten a törököket küldi, hogy megbüntesse őket, ám ha a szigetiekhez hasonlóan fognak cselekedni, akkor megbocsát. (Mihály arkangyalt leküldi a pokolba, hogy egy fúriával gerjessze fel a haragot Szulejmánban).

·        Háborújuk szent háború → haláluk a vértanúság rangjára emelkedik, így megvalósítja a költő a keresztény hit egyik legfontosabb etikai célját, Krisztus követését. (Imitatio Christi)

·        1663-as leveléből kiderül, hogy a magyarság között is jelen van a visszavonás, erkölcsileg vétkesek. Alapvetően propagandisztikus a koncepció, az összefogást szorgalmazza, egyben erkölcsi és katonai példát állít a szigetiekkel a magyarok elé, ezért bizonyítani kell, hogy Szigetvárnál a magyarok győztek, és megvédték az országot. Bizonyítani kell, hogy az alapvetően nem túl lényeges csatánál a nemzet sorsa dőlt el. Van benne egy kevés Habsburg-ellenesség, hogy a magyarok csak magukra számíthatnak. Fontos Zrínyinek, hogy ősei által saját magát is felemelje, ezért dédapját a műben sokszor apjaként nevezi meg.

Emberideál:

·        Az értékrend csúcsán az Istennek tetsző élet ill. az ezt megvédő hős áll. A hírnév, mely a véges emberi életet a halál után is élteti. A közösségért felelősséget vállaló, a közösséget szolgáló ember.

·         Mű célja ideálteremtés: dédapja a halált a kereszténység védelméért vállalta a kereszténység, Krisztus nevében, nem a világi javak vezérelték a várvédőket, hanem az erkölcsi tisztaság (Athleta Christi = Krisztus katonája)

·         Az eposz hőse, Zrínyi dédapja kivétel, más mint a magyar főurak.

·         Isten csatavesztését, közelgő halálát jutalommá változtatja.

·         Elővetítődik a vár eleste, de a csatát vesztő magyar sereg mégis erkölcsi fölényben emelkedik a török sereg felé, így valójában ők lesznek a győztesek (a török a vesztébe rohan, Szigetvár szilárd egysége, vitézi hősiessége, erkölcsi emelkedettsége felülkerekedik a törökök erején.)

·         Zrínyi szózatot intéz katonáinak, lényege, hogy a tisztességüket megőrizzék. Szavaira (melyben példákkal bizonyította, hogy hányszor győzött már a magyarság a török fölött) megesküsznek, hogy „mindenképpen emberek,s vitézek” maradnak,és készek teljesíteni a kötelességüket.

·         Az égő várból kitörő Zrínyi, az emberfelettivé magasztosuló hős, utat törve a török seregen, magát a szultán is megöli, ezzel betetőzi a szigetváriak nagyszerű tetteit, hisz a legveszedelmesebb ellenségtől szabadította meg az országot, és a kereszténységet.

·         Jutalma: keresztény vértanú marad már itt a földön, megnyílik előtte Isten országa.

·         Zrínyi közelébe senki nem mer menni, távolról végeznek vele a janicsárok lövedékei.
A szent vitézek lelkét Gábriel vezetésével angyali légió kíséri a mennybe.

 Barokk: eposz, keresztény és muzulmán ellentét, a jó erők bármilyen gonosz ellen állnak szemben, győznek. Barokk körmondatok. Látomások, víziók, számmisztika (1566), monumentális összecsapás, két nagyjelentőségű személy.

BEFEJEZÉS
Eposz célzata: Felfesti az alapgondolatot, s miután megteremtette az emberideált, bebizonyítja, hogy a dédapjához, s a szigeti vitézekhez felérő erkölcsi fölénnyel megmenthető az ország.
Zrínyi utolsó hadtudományi munkájának jelmondattá vált főcímét (Ne bántsd a magyart!) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a magyar kormány a honvédsereg ágyúira öntette.

Zrínyi alakját több író, költő is megfestette, pl.Kölcsei - Zrínyi dala; Zrínyi második éneke