Forradalmi látomások Petőfi Sándor lírájában és az apostolban

Petőfi

·         Neve a magyar irodalomban összeforrott a költészet fogalmával. Művészete a romantika kiteljesedését, és annak meghaladását is jelentette. Máig ő leghíresebb magyar költőnk.

·         „Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot.” 26. évet élt, és világirodalmi rangú életmű maradt utána, fordulópont volt a magyar nemzeti irodalomban.

·         Született 1823. január. 1.-jén. Anyja Hrúz Mária, apja Petrovics István, aki megteremtette a családi jólétet, a gyermekei gondos taníttatását.

·         Tanulmányait Kecskeméten, Pesten, Pápán végezte.

·         1844-ben jött el a hírnév a Helység kalapácsa, és a János vitézzel. Népies indulása (helyzetdalok, életképek) 1846-ra teljesen átalakult.  Ekkor keletkezett a 66 epigrammából álló könyv, „Felhők” címmel, amelyben teljes reménytelenség, és kudarc jelenik meg. (szerelmi: Csapó Etelka, Mednyánszky Berta), kritika, barátai elhagyták, felsebzik érzékenységét. Magával való elégedetlenség, új utak kutatása.

·         1846-ra sikerül kilábalni ebből, ezt bizonyítja a „Levél Várady Antalhoz” című episztola, ahol a forradalom előtti optimizmust hordozza.

„Nem gyűlölöm, mint eddig a világot

Már csak haragszom reája, csak haragszom,

Hogy olyan nagyon gyáva, hogy föl nem kiált.”

·         Pesten megszervezi a fiatal haladó gondolkodású írók körét, és cselekedni akar. 46-tól a forradalom lázában ég, legfőbb célja a világszabadság kivívása egy világméretű forradalommal. 1848-49 között ez a kép hatja át forradalmi látomásköltészetét.

Látomásköltészetének jellemzői:

·         A romantika a szélsőséges lelkiállapotot, a valósággal szemben a képzeletet, misztikumot ragadja meg.

·         Ezekben általánosan utalt a forradalmak történetére, nem konkrétan. Számot vettet a kor Magyarországának helyzetével, és arra jutott, hogy minél előrébb való a nemzeti függetlenség kivívása, a sajtószabadság, a jobbágyfelszabadítás.

·         Jellegzetes verstípusává vált, kb 30 jövendölés verset írt.

·         Vátesz költőként lép fel, prófétai ihletettségű verseket ír.

Világszabadság

Egy gondolat bánt engemet:

•    Legnépszerűbb jövendölés-verse, amelynek hitelét a költő személyes sorsa, mártírhalála látszott megpecsételni.
• ·         Ezzel a zaklatott menetű rapszódiával búcsúztatja az 1846-os évet. Elviselhetetlen gondolat számára a „passzív halál” a visszataszítóan lassú elmúlás.
• ·         A felzaklatott költői képzelet a világszabadságot látja, és az erőteljes hangjelenségek (harsog, zörej, ágyúdörej) összekapcsolódnak a gyors mozgással.
• ·         A vers végére az indulat lecsendesedik, az ünnepélyességnek enged utat. A záró szakaszban a biztos hit szólal meg, hogy az utókor majd megadja a kellő végtisztességet a hősöknek, akik a „szent világszabadságért” haltak meg.

Az ítélet

•   A várt és remélt szabadság gondolatköréhez kapcsolódik a mű.
•  Az egész versen egy metafora vonul végig, az emebriség története. A cím is utal a bibliai végső igazságtételére.
• A történelem tanulmányozásából következményeket von le: az emebriség története örökös harcok folyamata.
•   A jelenből a jövőbe néz, és megjósolja az elkövetkező „rettenetes napokat”, az utolsó véres háborút, mely megold minden társadalmi problémát. Egyszerre borzad, iszonyodik a jövőtől, de örül is annak, amit magával hoz majd.
•  Bizakodó a vers zárlata, azt mondja, nem kell a mennybe mennünk a békéért, a menny fog leszállni a földre.
• Jellemző a forradalom előtti költészetre, hogy azt hitték a világ egyik napról a másikra megváltozhat.

A XIX. század költői

• 1846 után jutott el egy újfajta költőideál kialakulásáig, egy új művészi hitvallás hirdetéséig. A romantika vátesz költőjének szerepét ölti magára, aki Isten küldötte, „lángoszlop”, aki a népet jött vezetni, ahogy ők is vezették a zsidókat Kánaánba. Ez a bibliai párhuzam azt jelenti, hogy Mózeshez hasonlóan vezetnie kell a népet.
• Ezt állítja követendő példának a költők elé, elutasítja a hamis prófétákat, az öncélú költészetet.
•  Az 5. strófában a vagyoni, jogi, kulturális egyenlőség utópisztikus elképzelése jelenik meg (Guttenberg). A végén kifejti, hogy nem a szándék, hanem a tett minősíti az embert, és a díj, a dicsőség, a halál majd „selyempárnán” bocsájt le a földbe.
•   A vers a szentimentális hangulata ellenére zárt, klasszicista mű.

Az apostol

·         1848. március 15.-e után kevesellte az elért változásokat, így tovább fojtatta a forradalmi tevékenységeket. Királyellenes verseket írt, támadta a kormányt, szembekerült a vezető politikusokkal, aminek következtében egyre vesztett a népszerűségéből.

·         Így került arra sor, hogy a június 15.-ei szabadszállási választásokról valósággal menekülnie kellett, miután neveztette magát. Hősiesen ezt írta:

„Én nem a népet kárhoztatom, hanem az ámítót, félrevezetőit, a nép előttem szent, mert gyönge mint az asszony, s mint a gyermek.”

Ez a kudarc ihlette meg forradalmi költészetének egyik legjelentősebb alkotását, az Apostolt.

·         Műfaja elbeszélő költemény. (Szerb Antal: költői elbeszélés)

·         Epikusság jellemzi a gyermek és ifjúkor rajzában, lírikusság a szerelemábrázolást és tájfestést, drámaiság az egyes fordulatokban.

·         A népvezér-szerep felelősségét, a vele járó áldozatokat, eredményességet próbálja józanul, de fájó szívvel végiggondolni.

·         Petőfi leghosszabb költeményében láthatjuk magunk előtt a költőt, Szilveszter szélsőségesen megalkuvás- és kompromisszumképtelen karakterén keresztül, amint törekvései irreális szélsőségbe csapnak át. Nem a rousseau-i módon idealizált nép vezetése, hanem a szentimentálisan gonosz embertömeg jobb sorsra vitele lesz a cél, a mártírhalál vállalása árán is.

·         Egy pusztán ideológiáktól vezérelt életmodellt, statikus hőst vázol fel, Szilveszter, a maga faragta ember, a született géniusz, forradalmár, akinek a tehetsége nem szolgálhat önös célokat („nem magadnak születtél”).

·         Szilveszter a Petőfi által eszményített forradalmár.

·         Önéletrajzi elem: mindketten január elsején születtek, nélkülözések, szerelem, elűzte őket a nép, könyveit nem adták ki. Szilveszter gyerekkorában lopott, koldult, szolgált, Dickensi nyomorból jön.

·         In medias res: padlásszoba nyomora, a csalás.

„Adj Isten, adj fényt és erőt,
Hogy munkálhassak embertársaimért.”

·         Ezt az eszményített képet beárnyékolja az, hogy közben éhező családjáért nem tud semmit tenni.

·         Egy évvel korábban még azt mondta, hogy a világ egy nagy pusztulás után fog újjászületni, itt már szabadság elérésért Petőfi két utat határoz meg.

Az első a szerves fejlődés, az evolúció, folyamatos, kitartó munka árán, ami a 11. fejezetben lévő szőlőszem metaforában mutatkozik meg. A ki szőlőszemnek is fél év kell, hogy megérjen, akkor nekik is várniuk kell. A világ megérését nem az elnyomott népek háborújától, hanem egyes kiemelkedő emberek munkájától.

·         Szilveszternek az ad erőt, hogy ő lehet a sugár, mely megérleli az évmilliók alatt fejlődő szőlőt, a világot.

·         Átértékelődik a népvezér szerep. Most már nem vezeti a népet, hanem helyettük cselekszik.

·         Háromszor csalódik a népben:

1.      A falu jegyzője volt, de az egyház nem nézi jó szemmel, és elűzik. „Hát a nép, amelyet én imádok, amelyért élek, s halni akarok.”

2.      Miután ezrek olvasták művét, a hatalom szavára mégis mind ellene fordultak. Gondolatát, miszerint le kell győzni a nép felett uralkodó embert, elutasították. Ekkor zárják börtönbe, családjától el sem tud búcsúzni.

3.      A 10 éves börtön után arra eszmél, hogy a nem ment előrébb, sőt erősödött a zsarnokság. Ekkor dönt úgy, hogy egyedül vállalja a forradalmi tettet, és rálő a királyra. Ez a másik út, a forradalomban, a kiugrás szerű, dinamikus változás.

·         A mű azzal a költői vigasszal zárul, hogy az eljövendő nemzedék megemlékeznek azokról a nagyokról, akik a szolgaságban is nagyok voltak.

·         Illyés Gyula: „Szilveszter ismeretlen területen, a jövő felé haladt.”