Kapcsolatok, konfliktusok, magatartásformák Szabó Magda, Az Ajtó című regényében

Szabó Magda

·        A legtöbbet fordított magyar író, Olaszországban rendkívüli népszerűségnek örvend.

·        Itthon is a legtöbbet olvasott írók közé tartozik. A legnagyobb női írók közé tartozik, mint Bronte nővérek, Virginia Wolf, Kafka Margit.

·        1915. Debrecen. Kálvinista, értelmiségi, középosztálybeli családba.  Írói kapcsolatok voltak a családban.

·        A mostani dóci gimnáziumban érettségizett.

·        Költőként kezdi pályáját. (’47- Bárány) tanári diplomát szerez, magyar-latin szakon.

·        Az Újhold című folyóirat indulásakor ismerkedett meg férjével, Szobotka Tiborral. Ehhez, az újholdas csoporthoz tartozott.

·        1949-ben szilenciumra ítélték, csak 58-tól publikálhatott.

·        Fordításokból él, ekkor vált regényíróvá.

·        József Attila díjjal, és Kossuth díjjal is jutalmazták.

·        2007-ben, 90 évesen hunyt el.

Munkássága

·        A freskó, Az őz, Mondják meg Zsófikának. 70-es évektől önéletrajzi regények: Ókút, Régimódi történet. Harmadik korszaka: Az ajtó, A pillanat. Drámákat is írt.

·        Regényeiben többféle hagyományhoz kapcsolódik: a 19. századi realista regény (pl. Mikszáth, Bovaryné, Goriot apó), társadalmi jellegű témaválasztás, családregények.

·        Hősnőinek lélektanisága Németh László nő alakjaival áll kapcsolatban.

·        A lélektani ábrázolás legfontosabb eszköze a belső monológ.

·        Annak nem a lélek legmélyebb rétegeibe hatoló, James-Joyce-i ábrázolása, hanem a külső valóságra közvetlenebbül reagáló Balzac-i, Tolsztoj-i változat.

KELETKEZÉS

• Szabó Magda önéletrajzi ihletésű alkotó. Életművében minden irodalommá lett amit átélt. „Olykor aggaszt is, hogy ami velem és körülöttem valaha megesett, és amit én annak a nyersanyagából alkottam, aligha különíthető el.”
• Az Ajtóval sincs ez másképp. 1987-ben írta. Ez a könyv vallomás, testamentum, memoár egy országról, egy történelemről, egy korszakról, a háború utáni Magyarországról.
• A regény fordított nézőpontja sajátossá teszi, hisz nem az elbeszélő (bár az ő szemszögéből tárulnak fel az események) hanem az alkalmazott lép elő a történet mozgatórugójává.

·         Az írónő egy valós történetet mesél el, bevallottan életrajzi adatokon alapszik. Szeredás Emerenccel való kapcsolatáról mesél, aki két évtizeden át a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek végéig volt a házvezetőnője Budapesten. A regényben egy értelmiségi nő és egy különös, idős asszony kettős portréja rajzolódik ki.

●      Szabó Magda írja: „Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történetben. Lett még egy kifizetetlen adóságom, a kiegyenlítés Az ajtó. Emerenc mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Ezért kellett róla elmondanom, amit én tudtam.”

MŰFAJ

Első ránézésre a műfaja regény. De az alkotó már a má olvasása kezdetekor szűkíti ezt a behatárolást. A mű egy vallomás, egy nyilvános gyónás: „… az én vallomásom nem ismeri a gyónást, mi úgy kapunk feloldozást, hogy Isten nem kíván tőlünk se magyarázkodást, se részleteket. Én most adok .”

Az elbeszélés nem csak az írónő regénybe foglalt emlékeit jeleníti meg, hanem egyben korrajz is, pontos leírást ad Magyarországról a második világháború előtt és után a mikro társadalmáról, és a minden körülmények közötti helytállásról, amely nem mérlegel nemzeti hovatartozás fölött, ha segíteni kell.

Végül a lélektani regény hagyományaihoz igazodva ugyanúgy magában hordozza a társadalomban fellépő problémákat, mint a szereplők jellemeinek pontos körvonalait.   

Vallomás, memoár, emlékezés-könyv (összegyűjtött és regényesített emlékek).

A FŐHŐS:  SZEDERÁS  EMERENC

• Emerenc egy pokrócmodorban jóságoskodó házi tündér, a pasaréti utca „mindenese”. A szomszédos épület házfelügyelője, aki e munkája mellett házimunkát vállal a környék lakóinál.
• A neve beszélő név. Jelentése: érdemekben gazdag. 
• Szófukar, de nem válogatja meg szavait, föllázad minden kényszer ellen, nincs napirendje, készen áll éjjel és nappal, sohasem pihen. Folyton gürcöl, súrol, havat söpör, segít az éhezőkön, elveszett gyerekeket és kóbor kutyákat gyűjt össze.
• Kemény jelleme ellenére, tiszta lelkű, jó szívű, és ha szeret, akkor igazán szeret. Az írónő Szent Mártához hasonlítja, aki életét mások szolgálatába állította. Emerenc azonban kiszámíthatatlan, nem lehet megszelídíteni. Gondoskodik mindenkiről, de ő maga nem vár segítséget.
• Eredeti. Intelligens. Határozott, magányos és engedményekre nem hajlandó. Személyisége nagy titkokat őriz. Ő viszont nem tűri el, hogy másoknak titkaik legyenek. Saját ajtaját, azonban mindenki előtt bezárja.

Az írónő

·        Emerenc zárt jellemének ellentéte, aki konfliktuskerülő, és nyitott.

Sztori

●      Az írónő első érzése, mely az alkalmazotthoz köti, a félelem. Egy kivételesen intelligens embertől fél. akit nem a könyvek táplálnak, hanem az élet.

●      Emerenc viselkedése roppant tartózkodó, semmi bizalmaskodás, s az írónő mégis azon kapja magát, hogy fölébe nőtt, hogy a házvezetőnő érzelmileg uralkodik rajta, hogy valamiféle anya-lánya szerezet szövődött közte és Emerenc között. A két ember kétféle alkat és a történet látszólag ennek a két embernek a párharca egymás megértéséért. Az írónő a regényben még életében megismeri Emerenc életének titkait, de csak fokozatosan, lépésről lépésre, ahogy az asszony szerint méltóvá válik rá.

●             Arra törekszenek, hogy lerombolják barikádjukat, rájöjjenek, hol a határ, meddig mehetnek (az írónő, hogy mennyit kérdezhet, mennyire próbálhat nyitni, Emerenc pedig, hogy mennyire engedik be az írónő és férje, saját életükbe.).

Az írónőnek jócskán időre van szüksége, hogy megértse az idős asszonyt, és hogy kialakuljon közöttük a szeretet.

●      Emerenc parancsol a házaspárnak, egy királynő hatalmával, nincs ellentmondás. De a három személy között nem remélt harmónia bontakozik ki. A házaspárnak semmilyen titka nem marad Emerenc előtt, ugyanakkor senki sem tudja, miért tilos átlépni az ő küszöbét. Az igazságot egyedül a kutyája tudja, majd később az írónő.

●      Amikor Emerenc megbetegedett, magára zárta lakása ajtaját, az elkésett orvosi beavatkozás nem tudta már halálát megakadályozni. A regény tragikus megoldásba torkollik: a beteg, csaknem béna idős szolgáló bekucorodik áporodott lakásába macskáival, egyetlen társaival. Mindvégig szenved magányában, mert nem akar másokat zavarni.

●      Az írónő hozza meg a döntést: Elvegye-e Emerenc életének lényegét, a titkát, a mindenét, és betörjön a házába, kényszerrel, vagy, hagyja meg a misztikumában, hagyja-e meghalni úgy, ahogy az idős asszony eltervezte, ahogy méltó lenne. Az Emerenc iránt érzett szeretet legyőzte az iránta érzett tiszteletet, és kockára tette kapcsolatát vele, mikor úgy döntött, betörik az ajtót.

●      Különös erejénél fogva azonban a halálon túl is uralkodik azokon, akik szeretik, emberségből és bátorságból ad nekik leckét. Szabó Magda könyve vallomás, ugyanakkor emlékmű is, melyet Emerencnek állított. Nyilvános gyónás a szeretetéről, és vallomás a hibáiról.  

●      Emerenc az antik tragédia alakjait ölti magára.

Kapcsolatok, konfliktusok

●      Az elbeszélés igen hamar átlépi a munkaadó és alárendelt egyszerű kereteit, megfordítja azt, és elindul, hogy fölfedezze az egyének közötti köteléket. A kapcsolatuk folyamatos változásban van, a regény 26 fejezete egy-egy epizódot mesél el a két nő kapcsolatából. A történet lineárisan halad előre, de nagy ugrásokkal, a fontos eseményeket, összecsapásokat kiemelve.

●      A két nő jelleme számos téren egymásnak feszül, ehhez igazodnak a regényben megjelenő más karakterek is. Az ő szerepük, hogy élesebbé tegyék a harcok kettejük között. Ilyen pl. Viola, Polette, Sutu, az utca többi lakója, és az írónő férje is.

●      A mellékszereplőkkel való kapcsolat is sokban meghatározza a jellemeket.

1.     Emerenc és az állatok: A látszólagos ellentét, Emerenc kemény jelleme, és az állatokhoz fűződő rendkívüli kötődése jól megfigyelhető a Violával való kapcsolatában. A kóbor kutyát gondolkodás nélkül befogadó, és azt megnevelő asszony olyanfajta kötődést alakít ki az állattal, ami szorosabb a „törvényes” gazdáitól is. – Emerenc családját a macskái jelentik. A magára vállalt felelősség csak a macskáival valós, hisz ő az egyetlen aki gondoskodik róluk. A lakásában élnek a cicák életében, és az írónőhöz intézett kérése, hogy ha meghal, a macskákat ölje meg, ez is csak azt szolgálta, hogyan lenne a legjobb nekik.

2.     Emerenc az írónő férjével nem jön ki túl jól. A férfi sokkal zártabb, keményebb, mint felesége, épp ezért nehezen tudja tolerálni az asszony belépését a családba. A villámhárító mindig az írónő.

3.     Emerenc, és a környékbeli asszonyok, Polette, és Sutu között is van kapcsolat, nem tudom mi, régen olvastam.

●      A két nő egymáshoz feszülésének Gócpontjai:

1.     Vallás: Az írónő mélyen vallásos, nehezen fogadja el Emerenc meggyőződését e téren: ő feleslegesnek véli az Urat dicsérni, szerinte csak a fizikai munka, ami üdvözít. Az írónő később ismeri csak fel, hogy az övétől eltérő hit vezeti alkalmazottját: „A Szentírásban egy rokona van Emerencnek, a bibliai Márta, hiszen az élete szüntelen segítés, munkálkodás.

2.     Családi háttér: Emerens egy tragikus, Arany balladái közé illő tragédiát hordoz, míg az írónő vidám gyermekkora megköveteli a családi hagyományokhoz való ragaszkodást. Emerencet az övéihez nem a szeretet, hanem egy különös kötelezettség kapcsolja. Testvérei, az ikrek halálakor megfogadta: hatalmas kriptát épít halottainak. Az írónő nem materiális síremlékben őrzi szeretteit, se műveiben állít nekik emléket.

3.     Művészetek: „Most már nem küzdött az ellen sem, hogy a munkámat valamiféle teljesítménynek tekintse. olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és vár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad benne.”

4.     Halotti világ: A legfontosabb. Emerenc nem hisz a halál utáni feltámadásban, neki a jelen számít, az, hogy az utcában tisztelet övezi, és ő mindenki példaképe. Az írónőnek, ellenben, vallásos lévén fontos a rendes szertartások betartása. Ez vezet a tragikus végkifejletthez.

SZERKEZET

●      Keretes: A regény ugyanazzal a látomással kezdődik és végződik: a mentőautó ott áll az utcán, ki kell nyitni az ajtót, de a zár nem enged.

●      Már itt megjelenik a címadó metafora, a nem nyíló ajtó, mely végig kíséri az egész történetet. A lidérces álom képe már rögtön az elején egyfajta nyomasztó hangulatot teremt.

●      A történet Szabó Magda letisztult, egyszerű stílusa, múlt idő, egyes szám első személyű leírását közvetíti.

CÍM

●      A cím, a keretet adó kép és maga a mű is az ajtó szimbóluma köré épül. Az íjtó mindig két állapot közötti átjárást jelez, elzárt titkokat, vagy új lehetőségeket jelképez.

●      A cím több jelentést hordoz. Egyrészt Emerenc ajtaja, amivel kizárja a külvilágot, metaforikus jelentéssel bír: nem enged be senkit az életébe, bizalmatlan az emberekkel.

●      Másrészt az írónő visszatérő rossz álma, a lelkiismeret-furdalás képe, hiszen bűntudata van, amiért „elárulta” Emerencet még akkor is, ha talán így volt helyes.

●      Egy olyan ajtó, melyet Violán és az írónőn kívül senki nem használhat, elrejti Emerenc zárt, sötétbe burkolt világát, múltját, jelenét, jövőjét. Egy titokzatos és végzetes ajtó, melybe minduntalan beleütközik az elbeszélő.

UTÓÉLETE

·        A regényért 2003-ban Franciaországban megkapta a legjobb külföldi műnek járó Fémina-díjat.

·        Egy francia kritikus a magyar irodalom ékszere kifejezéssel méltatta. 

·        A könyvből 2012-ben filmet csináltak, Szabó István rendezésében. Emerenc összetett, irodalmilag egyedülálló, és rendkívül nehezen visszaadható karakterét Helen Mirren, Oscar-díjas, angol színésznő játszotta el.