József Attila poétikai útkeresése a „Nem én kiáltok” (1924) című kötet megjelenéséig

Bevezetés

·        A magyar irodalomból a világirodalomba nőtt lángelme. A 20. század eszméinek világviszonylatban is nagy jelentőségű lírai kifejezője. Költészete a magyar irodalom egyik csúcsteljesítménye. Jelentősége, újításai Petőfiéhez fogható.

·        Mindössze 32 évet élt, sorsa nélkülözés, üldözés, meg-nem-értés volt.

·        1905. április 11.-én született, Pesten.(Születésnapja a költészet napja hazánkban) Gyerekkorában megismerkedett a munkásosztály legmélyével. Az eltűnt apa, és a korán meghalt mosónő árvája egyik helyről a másikra sodródik.

·        1910-ben a rossz anyagi körülmények miatt nevelőszülőkhöz kerül. ’19-ben meghal imádott édesanyja, és ezt sosem tudta feldolgozni.

·        Tehetség korán érik, és rokoni, baráti támogatással, szívós kitartással leérettségizik, és egyetemre megy Szegeden, magyar-francia-filozófia szakra. 1922-ben megjelenik első verseskötete, a „Szépség koldusa”.

·        Megismeri a paraszti helyzetet is. Alulról ismerte meg a várost is, falut is, úgy emelkedett fel a szellemiség egyre magasabb rétegeibe, hogy számára nem volt különbség népi és városi lakosság között.

·        Abba a korban szított ellentétben ő köztes állást foglal. „Az utca és föld fiának” tudja magát.

·        Diplomát nem tud tenni, mert „Tiszta szívvel” című verse miatt eltanácsolták az egyetemről.

·        Rettegett a belülről fenyegető őrülettől, és a kívülről fenyegető tébolytól, a fasizmustól.

·        Folytonos szerelmi és irodalmi kudarcai egyre elmélyítették elszigetelődését, magányát. Többszörös öngyilkossági kísérletei után, ’32-ben elkezdett pszichoanalízisre járni, ami igazi sikereket sosem ért el.

·        Élete végső napjaiban is remekműveket írt, ezekben találhatjuk meg ars-poeticáját összefoglalva: „Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen.”

·        Nem reménykedve többé semmi jóban, öngyilkossággal fejezte be életét, 1937-ben, Balatonszárszón, vonat elé vetette magát.

Pályája

·        József Attila életműve rendkívül sokrétű, lírájára a folytonosság jellemző. Ez a folytonosság lehetőséget teremt a költő művészetének poétikai tagolására, korszakainak kijelölésére. Azonban nem lehet konkrét határvonalakat húzni, ezek sokszor elmosódnak, egymásba csúsznak.

·        Formanyelvét a korban elterjedő avantgárd és klasszikus modernség, és újnépiesség alakítja, miközben az európai későmodernség is hatással van rá.

·        Tudatosan készült a művészetre, mindent megtett, hogy a világot, melyet lát, hitelesen adjon vissza. Behatóan foglalkozott az irodalommal, filozófiával, természettudományokkal. Nagy tudását a művészetének alapozta meg. „A mindenséggel mérd magad!’

·        József Attila nagyon korán, de nem azonnal találta meg saját hangját.

·        1922-ben jelent meg nyomtatásban első verse, a Színház és Társaság című lapban. (Távol zongora mellett, Ősapám) Decemberben első verseskötete is megjelent, a „Szépség koldusa” címmel, Juhász Gyula segítségével.

·        1923-ban ott hagyta a gimnáziumot, nevelőapja megvonja a támogatását. Eperjesit Jánosnál kap lakást, életét a költészetnek akarja szentelni.

·        Az 1920-25-ös éveket a költő legtermékenyebb korszakaként tartják számon. (Ekkor írta költői művének felét). Ez volt a felkészülés, a poétikai útkeresés időszaka. Az ekkor írt versekre jellemző, hogy nincs egységes stílusuk, kísérletezés különböző stílusokkal található bennük.

Szépség koldusa

·        17 éves korában jelent meg első verseskötete, amelyhez az előszót Juhász Gyula írta, aki végig támogatta József Attilát. „Isten kegyelméből való költőnek” nevezte, és majd ezzel a szavakkal bátorította az olvasóközönséget: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul magasba és mélybe: József Attila. Szeressétek és fogjátok pártját néki!”

·        Ebből a kötetből, úgy tűnik, mintha csak epigon lenne, eredetiség nélküli utánzói nagy tanítóinak. „Az első verseskötetében még alig több példás és értelmes tanulónál.” (Fejtő Ferenc)

·        Ez a kötet még a tanulóévek kötete. Mint minden jelentős költő, ő sem indult teljesen készen, egyéni hanggal. Mesterei nyomán jár, tőlük tanulja a formanyelvet, a verstechnikát.

·        Nem egyfajta stílust, mestert követ, hanem egyszerre többet. Változatos témákban, formákban, hangokban próbálgatta magát. Kedvelte a szonetteket és szinte minden versformát, amit az elődök műveiből átvett és tehetségesen alkalmazott.

·        Erőteljesen érezhető a nyugatosok hatása. Egyformán tud szólni Ady (A legutolsó harcos), Kosztolányi (A bánat), Juhász Gyula (Szeged alatt), Babits, Kassák, Tóth Árpád, Baudleaire hangján: mindegyikük verselését elsajátította. Erre utal a „Távol, zongora mellett” című művéből idézett sor: „Hová kell mennem? Nem enyhít a távol, és hangok ömlenek a zongorából, mint illatos teából száll a gőz.”

·        Aki így tud játszani az előtte alkotó mesterek stíluséval, az már nem csupán ügyes utánzó, hanem él valami alapvető formaérzék, vers-értés.

·        Ezek a versek tehát nem csupán utánzások. Lelünk bennük tévedhetetlenül sajátosan egyéni mondanivalót. A versek nagy része nem több puszta játéknál, ez érezhető az olyan nem titkolt költeményekben mint a Gyöngysor. De az ő értelmezésében a játéknak is lényege van.

·        Jellemző rá az erőteljes, figyelemfelkeltő versfelütés. pl.: „A gép elkapta. Messzire fröccsent vére. Fehére hullott földre a feje.” vagy „Fuldoklik már a széternyedt szoba.”

·        Más költőkkel szemben, akik hosszabb-rövidebb tanulóidő után megtalálják saját hangjukat, s elszakadnak a követett mintáktól, József Attila még akkor sem hagy fel az imitációkkal, mikor már kikísérletezte saját hangját.

Következő évek

·        Az ekkor született verseket pesszimizmus, bánat járja át. Hozzájárul kedélyéhez a nyomorúságos gyerekkor, a beteljesületlen Márta szerelem, édesanyja elvesztése, és az ország szorult helyzete, amelyből nem lát kiutat.

·        Az életművében ez a fél évtized a felkészülés időszaka. A „Kékmadár” című folyóirat októberi számában jelent meg „Lázadó Krisztus” című verse, amely ellen később a Kelet Népe támadást intézett, és istengyalázási perc indítottak ellene. Először fogházra, majd pénzbüntetésre ítélték, később felmentették.

·        Az ítélettel a sajtó is sokat foglalkozott, a per nyomán vált neve szélesebb körben ismertté.

·        Nemcsak tehetségével tűnt fel, hanem bátor, őszinte, konvenciókat tagadó témaválasztásával és nyelvhasználatával.

·        A következő években is ír még verseket a nyugatosok modorában, de hamarosan ráeszmél, hogy ő mégsem azonos a „szépség koldusával”, s a nyugtalan önkeresés következik.

·        Új lehetőséget jelentett számára Walt Whitman szabad versei. akit példaképének tartott. Ekkor ismerkedett meg a korban meghatározó stílusa, az avantgárd, amely újabb formabontó lehetőségeket nyitott meg számára. Ezt mutatja a szabad versek erősödő jelenléte, a z expresszionista nyelvezet, és némely vers rímtelensége. Szabad gondolatáramlás jellemző, és egyéni képalkotás.

·        A ’20-as években az avantgárddal látszólag szembenálló irányzat, az újnépesség is foglalkoztatta. Ez valószínűleg kapcsolatban volt Bartók és Kodály népzenekutató munkásságával, ami meghatározta a kor művészeti életét. Erdélyi József népi lírájának hatására is felfedezi a népdalok és népballadák tiszta hangját, a falusi életet ábrázoló képeket használ.  

·        Ezek legjobban a Szegény ember verseiben jelenik meg, amellyel egyedi stílust alakít a szegénység ábrázolásáról. (Szegény ember balladája, Aki szegény az a legszegényebb) Ezek már következő kötetében a „Nem én kiáltok”-ban jelennek meg.

·        A sokféle stílus között, már kezdte megtalálna saját, egyéni „józsef attilás” stílusát. Sokat az 1923-as „Megfáradt ember” című művét tartják az első igazi József Attila versnek.

·        A poétikai útkeresés olyan, olykor ellentmondásos kísérletezést jelentett számára, amelyben könnyen megfértek egymás mellett a szabad versek és folklorisztikus művek.

·        1924-ben „A villámok szeretője” címmel akar kötet kiadni, és bekapcsolódik a fővárosi irodalmi életbe. Ezt később a „Nem én kiáltok” címre változtatja, amely egy következő versének címéből származik. Ez karácsony után jelenik meg.

·        Itt jelenik meg először egészében jellegzetes hangja, amelyben a lírai én társadalom kívűliségét helyezte előtérbe. A „Szépség koldusa” kötete után kezdődött tehát el, az a kétségbeesett én-keresés, társadalmi kirekesztettség feldolgozása, amely egész költészetének tematikáját meghatározták.