Mikszáth Kálmán látás és ábrázolásmódjának sajátosságai A jó palócok és a Tót atyafiak novelláiban

Mikszáth

·        Mikszáth irodalmunk egyik legnagyobb művésze, a 19. század egyik legolvasottabb írója.

·        Szlabonyán született jómódú paraszti családban, 1847-ben. Szülőföldjének sajátosságait élete végéig megőrízte művészetében. Sok művének színtere a felvidéki „görbeország”, ahol két nép, a magyar és szlovák (tót), két kultúra keveredett egymással.

·        Pesten négy évig jogot hallgatott, de diplomát nem szerzett.

·        Gyakorlatra kell mennie Manks Mátyás mellé, itt ismerkedett meg a megyei élettel, és a kialakuló dzsentri réteggel, aminek ábrázolása egyik fő témája lett (Noszti)

·        1873-ben feleségül vette Manks Ilonát a szülei ellenzése ellenére, és Pestre költöztek. A Magyar Néplap szerkesztőségében kapott állást, de rövidesen elszegényedtek, és nem tudta eltartani feleségét.

·        A súlyos nyomor után Szegeden kapott állást, és ez az időszak legtermékenyebb korszaka volt mint író.

·        81-ben visszament Pestre, és azóta a Pesti Hírlap munkatársa volt.

·        Új írásokba kezd, 81-ben egymás után megjelenik a két kötet „Jó palócok”, és „Tót atyafiak”. Ezek hozták meg a várt sikert, ezután elismerték munkáját.

·        Az irodalom mellet a politikában is részt vett, képviselő lett, országgyűlési tudósításokat írt.

·        1910-ben halt meg.

Munkássága

·        A 19. századi magyar széppróza nagy újítójává vált, aki az uralkodó romantikus elbeszélői szemléletet, Jókai nyomán, a realizmushoz közelítette. Nagyrészt realista író, de még fellelhetőek a romantika tradíciói: regényeinek, novelláinak középpontjában gyakorta szerepelnek folklorisztikus, fantasztikus népi hiedelmek.

·        Mikszáth teljes hitelességgel mutatja be korának visszás cselekedeteit, azonban sosem ítélkezik. „Az ő mestersége nem az volt, hogy ítélkezzék. Ha komolyabban veszi az életet, elveszett volna előadásának üdesége.” (Szerb Antal)

·        Írt elbeszéléseket (Jó palócok), novellákat (Tót atyafiak), regényeket, karcolatokat.

·        Irodalma társadalmilag három rétegből építkezik: Parasztság, felvidéki polgárság, dzsenri világ.

·        Az autentikus parasztábrázolást ő honosította meg a magyar irodalomban. Bár Jókai regényeiben is találkozhatunk paraszti származású karakterekkel, ők sosem főszereplők, és mindig környezetükből kiragadva mutatja be őket.

·         Szereplői világtól távol élő egyszerű falusi parasztok. Egyszerűségük azonban nem róható fel negatívumként számukra, inkább erényükként kezeli. Ezek az emberek még őrzik hagyományaikat, nem bonyolódtak bele a társadalmi ranglétrán vívott harcba.

·        A magyar irodalom első paraszt származású főhőse Lúdas Matyi, Fazekas Mihály elbeszélő költeményének alakja.

Látás és ábrázolásmódjának sajátosságai

·        A két kötet sikerének titka a paraszti téma szépirodalmi szintre emelése, és a mikszáthi elbeszélői stílusa.

·        A gyűjtemények ihletforrását a gyermekkori megismerés képezi, aminek köszönhetően hitelessé válnak a bemutatott karakterek, a környezet, a gondolkodásmód.

·        Az egyszerű falusi ember természetes környezetükben, főszereplőként jelennek meg, felfedezte a korábban mellőzött és lenézett epizódfiguraként bemutatott falusiak belső értékeit, lelkükben zajlódó mély konfliktusokat.

·        Ábrázolásmódjának fő jellegzetessége az anekdotázás, amely élőbeszédszerű szóhasználatával közvetlenné, élővé teszi. Hogy az író a történteket a leghitelesebben adhassa át az olvasónak, nem kívülállóként meséli el a történetet, hanem beleéli magát, s mint mesélő adja azt elő. Ezt tovább fokozza azzal, hogy műveiben előszeretettel alkalmazza az élőbeszéd sajátosságait, s a történetet gyakran élő mesélési stílusban adja elő.

·         Sokszor használ függő beszédet általános mondatokkal párhuzamosan, és ezzel azt éri el, hogy nem mindig lehet egyértelműen eldönteni, hogy az olvasott mondatok a szereplő, vagy az író gondolatai-e. Ezzel tovább növeli a bensőséges hangulatot, és még közelebb hozza az olvasóhoz a szereplőket.

·        A parasztnovellák faragatlannak tűnő, gyakran a társadalom perifériáján élő hősöket gyakran idealizálja (romantikus vonás).

·         A novellákban fontos szerepet kap a természet, és annak közelsége. Az emberek szeretik és tisztelik a természetet, csodálatosnak tartják a helyet, ahol élnek. A táj a történet cselekvő szereplőjévé válik, társalog a falusiakkal, s néha még bele is avatkozik a történésekbe.

Tót atyafiak

·        1881-ben jelent meg.

·        4 elbeszélést tartalmaz, amelyek ciklust alkotnak, kiegészítik egymást. Hősei a civilizációtól elzárt hegyekben, a természet szoros kötelékében élik mindennapjaikat. Szorosabb kapcsolatot ápolnak a természettel, mint embertársaikkal. (Lapaj Istókról mondja: „édesanyja a természet”, „legközelebbi rokonai állatok”.)

·        Összeköti a négy novellát a cím, mely a globális kohézió eszköze. Az atyafi rokont jelent (atyák+fiak, lányok), tehát mind a négy elbeszélésben megjelenik valamiféle atya és gyermek viszony, kivéve a negyedikben.

·        Mind a 4 történetben szerepel egy csereszituáció. Az atya, gyermek mellett mindig megjelenik egy harmadik szereplő/tárgy, amely ellenértéke lehet a gyermeknek. Az elsőben az arany vagy a lány, a másodikban az akol vagy a lány, a harmadikban duda vagy a gyermek, a negyedikben a hivatali viszony vagy a családi viszony. Így képes a négy novella egyfajta értékrendet adni a csereviszonyok alapján.

·        A természet sokszor cselekménybefolyásoló, magyarázó funkcióval rendelkezik, szereplővé válik.

·        Hiedelmeket, népi babonákat ismerő mesemondóként mesél.

·        A novellákat áthatja a népi gondolkodásmód, gyakran mesébe illő túlzásokkal érzékelteti hősei körülményeit.

·        A sajátos érzelemvilággal rendelkező szereplők rendkívül árnyalt és részletes lélekrajzát tartalmazzák a művek. (Olej Tamás vívódása)

·        A Mikszáthra jellemző spontán mesélőkedv közvetlenné és könnyeddé teszi az elbeszélésmódot.

·        Kezdetben az elbeszélésen főhőseit a kívülállók szóbeszéde alapján ismerjük meg (jellemzően minden szereplőt érzelemmentes, szófukar, nyers személynek tart a közvélemény.) Később a különböző konfliktusok hatására bekövetkező cselekmények mutatják meg valódi belső értékeiket. pl. Lapaj Istók megválik legkedvesebb dudájától, azért, hogy felnevelhesse egy idegen gyermekét.

·        Tudatosan alkalmazza még a késleltetés eszközét, a balladai homályt, hogy főhőseit nagyobb kontrasztok átívelésével erkölcsi magasságokba emelje.

Jó palócok

·        1881-ben jelent meg Pesten.

·        A 15 rövidebb novellát tartalmazó kötet Mikszáth szülőföldjére kalauzolja az olvasót, ahol az író otthonosan mozog. Mikszáth falvakban élő palóc hősei sokkal közlékenyebbek, mint a hegyek tótjai, szoros kötelékek fűzik őket össze, mind ismerik egymást, nincsenek közöttük titkok.

·        Az elbeszélői nézőpontok alkalmazásával gyakran szereplőinek aspektusából szemléli a történéseket, ilyenkor csupán annyi információt közöl amennyivel az adott szereplő rendelkezik. (szabad függő beszéd). A kifogyhatatlan mesélőkedv redukálódik ezekben a novellákban. Mikszáth rendkívül szűkszavúan ábrázolja az eseményeket, a szereplők indítékait, jellemeit a sűrítés és sejtetés eszközével. Nem részletezi az előzményeket, következményeket. (pl. A szegény Gélyi János lovaiban nem derül ki, hogy lezuhant-e a kocsi a szakadékba,

·        Szereti a nyitott befejezést, hagyja az olvasót, hogy maga döntsön, gondolja tovább.

·        Szereti a lélektani témákat, amikor a szereplők elméi megbomlanak (pl. Tímár Zsófi özvegysége, Szegény Gélyi János lovai -> halálba vágtató megcsalt férj)

·        A két kötet egyes novelláit összeköti, hogy szereplőik ismerik egymást, és egy-egy szereplő több novellában is felbukkan, továbbá a szerkezeti felépítés is hasonló néhány novellában.

·        A terjedelmi redukció fontos eszköze a természetleírások mellőzése, de a táj még mindig fontos szerepet játszik. pl.: A bágyi csodában a szerelmi félrelépést a folyó folyásának megváltozása jelzi)

·        Mikszáth a palócokról jóval könnyedebb, felszabadultabb stílusban ír, mint a sokszor mogorvának ábrázolt, zord helyeken élőtótokról. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Mikszáth maga is közülük származott, közöttük élt, s így az ő életüket közelebbről és árnyaltabban ismerte.

·        A népi hiedelmek, babonák fontos cselekményformáló erővel rendelkeznek. pl: Bede Erzsi úgy próbálja elhunyt nővére síron túli nyugalmát biztosítani, hogy leüli helyette az időt, vagy a Galandáné asszonyomban az egész történet egy népi babona, a boszorkányság köré épül.

·        Hangnemére nosztalgikus-elégikus hangnem jellemző, amely nagy hangsúlyt fektet a metaforikus elbeszéltségre. Gyakran humoros elemek színezik.

·        A történeteket, műfaji sokszínűségük (balladisztikus, példázat, életkép) és motívumrendszerük (népdalszerűség, a hiedelemvilág és babona szerepe) széttartó voltának ellenére, az elbeszélés- és ábrázolásmód egy egységbe foglalja a történeteke