Szerkezeti és dramaturgiai sajátosságok Moliére Tartuffe c. komédiájában

Bevezetés

Moliére: (Jean-Baptiste Poquelin)

·         1622-ben született Párizsban.

·         Középiskolai tanulmányai alatt kitűnően megtanult latinul, s eredetiben olvasta a római komédiaírókat: Plautust és Terentiust.

·         Egyetemen jogot tanult, de nem lett ügyvéd, színésznek állt, ekkor vette fel a Moliére írói álnevet.

·         A tragikus szerepeket nem nagyon tudta eljátszani, de kitűnő komikus vált belőle.

·         Kezdő íróként az olasz komédiákat dolgozta át, s a főszerepet ő is játszotta el.

·         Első sikerét a Kényeskedőkkel érte el, ami a korabeli divatot, ill. a túlságosan finomkodó beszédet gúnyolta ki, ettől kezdve elismert híres író lett.

·         Érett vígjátékai közé sorolhatjuk  a következőket:melyeket magyar színpadokon is sokszor bemutattak): Don Juan; Fösvény; A botcsinálta doktor.

·         1664-ben mutatta be a Tartuffe-ot. Ekkor még három felvonásos komédia, de az érsekek azonnal támadni kezdték, a király kénytelen volt betiltani (Az első változatban a címszereplő szerzetesi viseletben volt).

·         1669-ben feloldották a tilalmat, ekkor már öt felvonásban játszották, elsöprő sikert aratott -XIV. Lajos védelme pedig biztonságot jelentett a támadásokkal szemben.

·         Az erős munkatempó, amivel az udvart szolgálnia kellett (+ ő maga is színészkedett) kifárasztotta Moliére-t, tüdőbeteg volt.

·         A Képzelt beteg az életművének záró darabja. Akár szó szerint is. Ez volt az utolsó darab, amit megírt, s a negyedik előadáson, a színpadon rosszul lett, de még végigjátszotta a darabot. Aznap este meghalt. 1673-ban.

KOMÉDIA
-A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége a komikum, olyan értékszerkezet, melyben értékhiány lepleződik le, vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá.
-A komédia hősei átlagos vagy az átlagosnál kisszerűbb alakok, akik szellemi, erkölcsi, jellembeli fogyatékosságuknak vagy nincsenek tudatában, vagy negatív vonásaikat értékesként tüntetik fel. A jellemzés nem nélkülözi a túlzás, karikírozás eszközeit. A komédia cselekményében sok a valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen, megoldása pedig mindig szerencsés kimenetelű.
-A komédia során az értéktelenség lelepleződik, illetve az értékvesztés (hamis célok vagy jó célok érdekében rosszul választott eszközök, módszerek, a cél elérésére alkalmatlan személy stb.) nyilvánvalóvá válik. Komikus konfliktusra épül a darab: kisszerű hősök ütköznek össze, és a küzdelembe belebuknak, felsülnek.
-A komédia igazsága nem a történet hitelében, hanem a leleplezésben nyilvánul meg: a hamis látszat alól előtűnik a valódi lényeg.
Komédiák forrása:
-„onnan merítek,ahol találok”- vallotta
-Műveiben a középkori, olasz komédia, a comedia dell’arte hagyományaira is támaszkodott. A klasszikusok, Plautius és Terentius komédiáit olvasta, innen vette az állandó típusok, hagyományos jellemek, a színészek csak vázlatot kaptak a darabról a részleteket saját maguknak kellett improvizálniuk, egy-egy színész általában ugyanazt a típust személyesítette meg.
-A francia vásári komédia ,a farce (fársz) elemeinek és témakörének hatása is megfigyelhető

Moliere műveinek jellemzői:

         szereplői polgárok

         véletlenek fontos szerepet játszanak

         helyzet- és jellemkomikumok jellemzik

Moliere darabjaiban azok válnak nevetségessé, akik eltérnek a józan és normális emberektől. Darabjait mindig az igazság keresése és kimondása jellemzi. Központja a természetesség, józanság és mértéktartás. Nem csupán a nézők megnevettetését tűzte ki céljául, hanem az emberek hibáinak megjavítását, egy-egy társadalmilag veszélyessé vált bűn leleplezését is. Moliere a felvilágosodás előfutára és a polgárság eszményképe.

TARTUFFE

-1669-ben újraírta, ekkor elsöprő sikere lett. Egyik legjobban sikerült vígjátéka.
-Moliére általában olyan embereket mutat be darabjaiban, akik valamilyen szempontból eltértek az átlagos, egészséges, józan embertípustól, akik átlépték az "értelem" és a "természetesség"által képviselt magatartásformákat.
-Ezek az emberek mindig a komikum v. tragikum határán mozognak, ha nem tragikusak, akkor nevetségesek.
-A darab felépítése követi a klasszicista drámaírás alapszabályait,

Jellegzetes klasszicista alkotás:

·         könnyen áttekinthető

·         hármas egység: tér – idő – cselekmény. A helyszín végig Orgon háza, az időtartam: néhány óra (akkoriban max. 24-36 órát ölelhetett fel egy darab hossza)

·         kész, kiforrott jellemekkel dolgozik: Kiválaszt egy-egy sajátos típust, lelki tulajdonságot, társadalmi hibát, amelyet azután végigvezet. A kifejlődésének útját ugyan nem írja le de a következmény már ott szerepel a darabban. Tehát pl. nem tudjuk meg hogy Tartuffe miért képmutató, egyszerűen csak az, és ebből már következnek a problémák.

·         A mű verses formájú. A szereplők ún. rímes alexandrinusokban (12 szótagos,hangsúlyos verselésű sorfajok) beszélnek. A darab tehát verses mű, mint a kor tragédiái.

Témája:

Egy rokonszenves, jómódú, félig feudális, félig polgári családba befurakodik egy elszánt gazember, aki ármánykodásával megtéveszti, kis híján romba dönti életüket.

Műfaji sajátosságai:

·         kisszerű, kicsinyes szereplők

·         állandó konfliktus

·         álérték pusztul el

·         jellemkomikum -> a hős saját tulajdonságai miatt lesz nevetséges - fokozását szolgálja bizonyos jelenetek egymásutánisága is (pl.: Dorine-t szemérmetlenséggel vádolja Tartuffe (kendővel akarja letakarni a kebleit, majd rögtön letámadja Elmirát, hevesen udvarol neki.)

·         helyzetkomikum -> esemény, külső körülmény alakulása miatt lesz nevetséges-nagy jelenete, mikor Orgon bebújik az asztal alá.

·         nyelvkomikum – szóismétlés -pl. Dorine beszélgetése a hazaérkező Tartuffe-el.

Tartuffe szereplőinek jellemzése:

Pernelle asszony (Orgon anyja): hiszékeny, gőgös, úri hölgy, számít neki mások véleménye, elvakult, megszállott, sokat fecseg,

Orgon(a ház ura): hiszékeny, buta, befolyásolható, nevének eredete görög, ostoba, királyhű

Elmira(Orgon felesége,de nem a gyerekek anyja): ravasz, ötletes, udvarias, elegáns, család összetartó

Damis(Orgon fia): agresszív, indulatos, fiatal, tapasztalatlan

Mariane(orgon lánya): szerelmes, szembeszáll az apjával, korabeli normáknak felel meg, tiszteli az apját, passzív, cselekvésre képtelen

Valér: szerelmes, színtelen, sablonos, féltékeny

Cleante(Elmira bátyja): józan, higgadt, tartózkodik a szélsőségektől, okos, mértéktartó, új embertípust testesít meg. Cleante az író szócsöve, mindig megőrzi mértékletességét, ő a „rezonőr”-a szereplők magatartásának megítélése az ő feladata.

Tartuffe: erkölcstelen, szélhámos, nincs lelkiismerete, szerelmes Elmirába, ravasz, álszent, képmutató, élősködő, gátlástalan

Dorine(komornyik): nagyszájú, ami a szívén az a száján, kíváncsi, talpraesett, szinte családtag, jól vág az esze, farec-ból van, józanság megtestesítője

Lojális úr: könyörtelen

Szerkezete:

Expozíció:
„ Nyomban, kezdettől fogva minden roppant jelentős, és valami elkövetkező még fontosabbra enged következtetni”, Goethe.

·         A kor dramaturgiai szokásaitól eltérően egy sokszereplős, mozgalmas jelenettel indít. Majdnem minden szereplő itt van, csak a két fő nem. A szereplőket a Tartuffe-höz való viszonyuk alapján mutatja be az író.

·         zseniális expozíció, in medias res családi vitával kezdődik,a veszekedésből kikristályosodik az értékrend, megismerjük a két „tábort”.

·         Orgon édesanyja, Parnelle-asszony kezdi el ócsárolni a családtagokat, így különül el a két tábor. A többiekkel ellentétben álló asszony, és Orgon megtévesztve szolgálják ki a koldusként oda kerülő Tartuffe-öt. A családfő szerepét Orgon szinte teljesen átengedte Tartuffe-nak, aki álszentségével már egy egész vagyon ellopott tőle.

Bonyodalom:

·         Orgon terve: Mariane és Tartuffe házassága, hogy T.-t még szorosabban családjához kösse.

·         Orgon azt hiszi, hogy ő az erkölcs példaképe, pedig a házasság ésszerűtlen és erkölcstelen.

·         Ekkor kezdődik meg az összefogás az álszent zsarnok ellen.

Kibontakozás:

·         III. felvonás II. jelentében megjelenik a címszereplő

·         megjelenik Tartuffe -> nem hiteles, nevetséges a megjelenése. Önsanyargató középkori szerzetes képében szeretne tetszelegni, de mindenki tudja /kivéve Orgon/ hogy csak megjátssza magát.

·         Tartuffe nyíltan szerelmet vall Elmirának.

·         Damis leleplezi őket.

·         Mártírnak adja elő magát Tartuffe, terve tökéletesen beválik, a házasságtörést bevallja, s Orgon előtt a világ minden bűnét magára öltő mártír képében tetszeleg. Ezután Orgon. a fiát kitagadja, ennyire ostobának még soha nem láthatta a  néző Orgont,fiától elveszi a családi vagyonát s Tartuffe nevére íratja, ekkor Cléante próbál rá hatni eredménytelenül. Ekkor veszi a kezébe az ügyet Elmira.

·         IV. felvonás V. jelenet -> Tartuffe-i etika fő tétele -> „Alkudni az istennel is lehet.” -> lelkiismeret kitágítása

·         A darab legkomikusabb jelenete, mikor az együgyű Orgon az asztal alatt rejtőzve lett tanúja szeretett kedvence erotikus udvarlásának. Az itt megjelenített helyzetkomikum, nevettető és a néző szellemi fölényét sugalló hatása a Moliére által létrehozott szokatlan szituációkból származik.

·         Tartuffe ebben a részben már veszélyessé, félelmetessé vált, mivel-noha sejtett valami átverést-nem titkolta erkölcstelen vágyait. Az ilyen ember bármire képes lenne. Orgon azonban korábban minden vagyonát Tartuffe nevére írta, s emellett még inkább nyugtalanítja egy bizonyos kazetta, így a darab komikus légköre fenyegetővé válik.

Tetőpont:

·         Kilakoltatás jelenete, Tartuffe már érkezik a rendőrtiszttel, de Orgon helyett (kazetta miatt, mert egy felségáruló titkos adatait tartalmazta,s T.-nak adta megőrzésre) T.-t tartóztatják le-a király egy régóta keresett bűnözőre ismert rá benne-kettős leleplezés!
1-A vallásos jámborság mögé rejtőző, ám gátlástalan Tartuffe.
2-a zsarnok apáról, aki saját akaratát érvényesítené a családban, miközben félrevezethető, rászedhető, naiv.

Megoldás:

         Tartuffe-öt lecsukják.

         rex ex machina - a történetek egy jellemző eleme, egy meglepő, nem várt esemény, amely hirtelen teljesen megold egy addig megoldhatatlannak vélt bonyodalmat. A Tartuffe-ban a király beavatkozása.

A kor hierarchiáját tükrözik a családi viszonyok:
-Az apa bármily esztelen lépését „engedelmesen” és „szófogadóan” kötelesek fogadni gyerekei, sőt felesége is.
- Elmira nem is családbeli helyzetéért, hanem dramaturgiai funkciójáért válik fontos szereplővé: Orgon elvakultsága már nem leplezhető le (hagyományos vígjátéki) komornai cselvetésekkel

-A Tartuffe-ben a komikum mellett megbújik a tragikum is, melynek maga az ember és az életmódja az okozója. Ennek következménye, hogy a zseniális végjáték után nem tudunk felszabadultan nevetni, érezzük a  tragikomédia hatását.

Moliere dramaturgiája:

·         a középpontjában olyan alak áll, aki eltér a normálistól

·         jellemhiba -> elhatalmasodik -> veszélyessé válik a környezetre -> boldogságot veszélyezteti

·         rezonőr: - francia eredetű szó, jelentése szócs

·         író véleményét tolmácsolja -> józan ész

·         kimondja az igazságot -> „Neked egykutya, hogy ami a szívedre hat, képmutatás-e, vagy igaz áhítat?” -> visszataszító az, ha a hit árucikké válik

·         király iránti lojalitás -> Moliere hisz abban, hogy az erkölcsi rend helyreállítható, de csak segítséggel (jó uralkodó) -> rex ex machina -> király segít megoldani a sorsot
A darab ily módon való lezárásának oka,valószínűleg a király iránti lojalitás, a király,akinek az író lekötelezettje volt,elvárta,hogy a színpadon is rend,törvényesség uralkodjon.

BEFEJEZÉS
Moliere a Tartuffe-ben az álszenteskedés, képmutatás, farizeusi magatartás társadalmilag veszélyes bűnét leplezi le. Tartuffe az őszinte vallásosság pozitív erkölcsi értékeit használja fel, hogy másokat félrevezessen. Üzenet: Az ember lelkében a rend és harmónia utáni vágynak két mérgezője van: a fanatizmus és a gonoszság. Ezek ellen pedig küzdeni mindenkori emberi kötelesség!
Írói értékrendjének csúcsán a családi összetartás pozitív értéke áll
Molière elítéli korának erkölcsi világát. Az álszentség negatív érték, ártalmas bűn; Tartuffe erkölcsi tételei - „alkudozni az Istennel is lehet”, „bűn csak az, aminek híre kel”, „ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke” 

 A művekből kibontakozik Molière filozófiája: tanúságtétel a természetesség, a természetes ész mellett. A társadalom nevelésére irányuló törekvése, racionalizmusa, realizmusa és páratlan komikus vénája Molière-t minden idők egyik legnagyobb vígjátékírójává avatja.